|
|
|
A
szülői gondozás kérdőjelei
|
|
Az örökösödés szabályai
|
| |
| A
gyerekek szülői javakat kaphatnak azután is ha szüleik meghaltak,
azon folyamatoknak köszönhetően, amelyek az egyed gazdagságát
halála után szétosztják. Nagy kulturális változatosság van a szabályzatokban
az öröklődést körülvevő anyagokban. A tradíciók nagy változatossága
úgy tűnik, hogy támogatja azt a hipotézist, hogy a kulturálisan
kondicionált viselkedés biológiailag önkényes, mivel az emberek
követik, bármilyen tradíciók is alakultak ki történetesen. |
| John Hartung azonban azt javasolja,
hogy az öröklést úgy kell kezelnünk, mint egy végső szülői allokációt,
fitnesz következményekkel, amely a szerint változik, hogy 1. hogyan
osztódik szét a vagyon a családhoz tartozó gyerekek között, és
2. a társadalom párzási rendszere milyen /346/. A kutató
rámutat, hogy a nászfizetség jelenléte vagy hiánya attól függ,
hogy a társadalom poligín-e, vagy sem /3. táblázat/. A poligín
társadalmak több mint 90 %-ánál a szabály a fizetség, rendszerint
a menyasszony családjának, mielőtt a házasság megtörténik.
Ez a gyakorlat tükrözi
azt a tényt, hogy amikor egyes férfiak monopolizálhatnak több
nőt, a menyasszonyok ritkává válnak és különösen értékes árucikké,
amely tényt kihasználják a házasságba adható nőkkel rendelkező
családok. Ezzel szemben a feleségekért fizetség nem szükséges
a monogám családok nagy részében. |
| Amikor
a poligínia egy elterjedt gyakorlat volt, a férfiak reproduktív
sikeressége erősen függött azon képességűktől, hogy képesek-e
feleségpénzt fizetni, mivel különösen magas fitnesz vált elérhetővé
a szokatlanul gazdag személyeknek. Ezen feltételek mellett a szülők
potenciálisan sok utódról gondoskodhatnak, ha gazdagságukat egyetlen
férfi kezeibe irányítják aki azután felhasználhatja azt, hogy
lefoglaljon több feleséget. A sikeres poligínista apja
lehet sokkal több
unokának, mint az az elhunyt szülő, amelynek lánya van, amelyek
reproduktív sikerét limitálja az általuk létrehozhatott és gondozhatott
embriók száma. Ezen analízis azt prediktálja, hogy szignifikáns
korrelációnak kell lenni a poligín gyakorlat
a társadalmon belül és az örökítési szabályok előfordulása között,
amelyek fiuknak preferálnak, a gazdagságot azon egyedekre koncentrálva,
amelyeknek ökonómiai lehetősége lesz poligínné válásra /3. táblázat/ |
| Monique Borgerhoff-Mulder napjainkban
kimutatta, hogy az
örökölt gazdagság valóban nagyobb reproduktív haszonnal jár a
fiuk számára, mint a nők számára, a tradicionálisan poligín kipsis
társadalmakban. A férfiak szülei által birtokolt tehenek száma
erősen korrelál a reproduktív sikerrel, de nincs
ilyen korreláció a szülők tehénben mért gazdagsága és a lány reproduktív
sikere között /80/. Míg a feltételezhetően monogám nyugati társadalmakban
is a nagyon gazdag embereknek lehetősége lehet szokatlanul magas
reproduktív siker elérésére, mivel a gazdagság
vonzóvá teszi őket a nőknél, ő így képes lesz sok gyermeket támogatni.
Ha ez így van, azt prediktáljuk, hogy a nagyon gazdag szülők hajlamosabbak
lesznek mint a szegények, hogy örökítési szabályaikban a lányok
felett a fiú utódoknak kedvezzenek. A kanadai
kutatók egy csoportja ezt a predikciót tesztelte, egy hitelesített
végakarat megvizsgálásával. Ezen feljegyzésekből származó adatok
alátámasztják a hipotézist /730, 11. ábra./ |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 