Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
A szülői gondozás kérdőjelei
Miért fordul elő a gyermekek bántalmazása?
A férfiak szexuális féltékenységének egy valószínű ultimális funkciója az, hogy elkerülje egy másik férfi gyerekének gondozását. Azt prediktálhatjuk, hogyha a férfi megtudja vagy gyanítja, hogy a feleségének egy gyereke nem a biológiai utóda, akkor ez a gyerek kevesebb szülői gondozást kap. A Mark Flinn által vizsgálta Trinidad faluban, ahol számos család van, amelyben a mostoha apa a saját gyerekeivel együtt él, ugyanúgy, mint a feleség egy másik emberrel. Ezekben a családokban szignifikánsan több konfliktus volt a mostohaapa és a mostoha gyerek között mint ezen férfiak és az elfogadottan genetikai rokon utódok között /9. ábra, 263/. Továbbá a mostoha gyerekek sokkal valószínűbben elhagyták a házat a mostoha apjukkal és rokonokhoz költöztek (nagyszülőkhöz) mint azok a gyerekek, akik a mostoha apa nélküli házban nőttek fel. 
Hangsúlyozom, hogy a trinidad-i mostohagyerekeket nem bántották. Martin Daly és Margo Wilson azt javasolja, hogy a gyermek bántalmazás az egyik oldalon egy pszichológiai mechanizmus lehet, ahol az emberek döntései a szülői gondozás allokálásába irányítja. Az egyedek tendenciája, hogy kevesebb kíméletet mutasson azon gyerekek irányába, amelyekkel genetikailag nem rokon, az extrém helyzetet elérheti és bizonyára maladaptív, a bűnügyi gyermek bántalmazásokban fejeződik ki /166, 168/. 
Vegyük észre, hogy az itt alkalmazott érvelés alapvetően ugyanaz, mint amit Donald Symson a férfiak szexualitásának analízisében alkalmazott. Az elképzelés az, hogy a szelekció az ember agyát olyan módon alakította, hogy bizonyos viselkedés típusokat elősegített, amelyek rendszerint megnövelt fitneszhez vezettek, de ezen evolúció melléktermékeként egyes egyedek olyan módon viselkednek, amelyek csökkentik a fitneszüket, pl. amikor egy feleségcsábító férfit megsebesít vagy megüt egy dühöngő férj, vagy amikor egy pár börtönbe kerül a felügyeletük alatt álló gyerek bűnügyi bántalmazása miatt. 
Daly és Wilson azt a hipotézist tesztelte, hogy a felnőttek gondoskodásukat a bioló1ógiai utódaik felé irányítják, azt prediktálva, hogy a mostoha szülők aránytalanul nagyobb esetét képezik a nyugati társadalmak gyerek bűnügyi statisztikáinak. Azt találták, hogy egy kanadai városban (Hamilton) négy éves, vagy annál fiatalabb gyermekek negyvenszer nagyobb valószínűséggel szenvedtek bántalmazástól, azon családokban ahol mostoha szülő volt, mint azokban, amelyekben, mindkét biológiai szülő volt jelen. Vegyük észre, hogy mindkét kategóriában az abszolút valószínűség , hogy a gyermeket bántalmazták kicsi /10. ábra/, de a viszonylagos kockázat sokkal nagyobb azon gyermekek számára, amelyek mostoha szülővel együtt élnek egy háztartásban. /166, 167/. 
Daly és Wilson rámutat, hogy a diszkriminációs szülői gondoskodás adaptív aspektusa, mivel megelőzi, hogy az egyedek nem saját gyerekről gondoskodjanak. De a pszichológiai mechanizmus, amely elősegíti a szelektív szülői gondoskodást, lelki nehézségeket okoz a felnőtteknek, amit a mostohaszülő szerepnek tulajdonítanak. A nagy többségnek ez sikerült, de kevésnek nem. 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org