|
|
|
A
szülői gondozás kérdőjelei
|
|
Párválasztás és utódgondozás
(2/2)
|
| |
| David
Buss rámutat, hogy a társadalmunk pár preferenciáinak tanulmányozásában
a férfiak és a nők következetesen egyetértenek a legtöbb tényezők
viszonylagos fontosságával, kivéve, hogy a férfiak a fizikai vonzó
képességet sokkal magasabbnak értékelik mint a nők, míg a nők
sokkal vonzóbbnak tartják a jó kereső képességet a potenciális
párjukban /121/. A férfiak prediktálhatóan fizikailag vonzó párt
próbálnak keresni, amely tulajdonságok a nőkben korrelálnak a
fiatalsággal,
mivel a nőknél a fiatalság erősen korrelál a reproduktív értékkel.
Monique Borgerhoff-Mulder azt a predikciót tesztelte, hogy a reproduktív
érték meghatározza-e a nő értékét, a férfiak szemében úgy, hogy
megvizsgálta a kenyai kipsis törzsbe tartozó férfiak
mennyit fizettek feleségűk családjának. A vásárlási fizetség magasabb
volt azoknál a nőknél, akik hamarabb érték el a pubertást /5.
ábra/. A korán érő nők valóban több utódot szülnek, mint a később
érők /78/. |
| Egy
nő reproduktív sikerét nem valószínűen növeli egy fiatal emberrel
való házasság, hanem az inkább a férje által felajánlható forrásoktól
függ. Ha a nő a gazdag férfiakat preferálja, akkor az ilyen férjjel
rendelkező nők általában több túlélő utódot hagynak, mint a szegényebb
partnerű nők /399/.
A kipsis törzsben a férj által birtokolt terület pozitíven korrelál
a túlélő utódok számával. A férj gazdagsága szintén reproduktív
előnyökkel jár a nőnek az iráni yomut pásztor társadalomban /6.
ábra/ Vegyük észre azonban, hogy a yomut nők reproduktív előnye
a populáció gazdagabbik felében kevesebb, mint a férjüké. A yomutok
megengedik a poligíniát és a gazdagabb férfi nőket választ, amelyek
készek arra, hogy megosszák férjük forrásait a társ feleséggel.
Ugyanez igaz a kipsisekre /77, 99/. Egy poligín férfival
házasodott nő nem biztos hogy fitnesz büntetést fizet egy nagyrészt
fele, vagy egyharmada több lehet, mint a kevés 100 %-a. |
| Bár
a gazdagság és a reproduktív siker közti korreláció alkalmazható
a tradicionális kultúrákra is és így valószínűleg a korai emberekre
is, igaz-e az, hogy a civilizált társadalom eltüntette ezt a viszonyt?
Egy feltáró vizsgálat a portugál James Boone geneológiai feljegyzéseiből
kimutatta, hogy a 15. és 16. század alatt a gazdagság ebben a
nyugati társadalomban biztosan fő hatással
bírt az egyed reproduktív esélyeire, különösen a férfiakéra. /75/.
Minél nagyobb volt a férfi által elért szociális státusz, annál
nagyobb volt az utódok száma és annál nagyobb volt a házasságon
kívül született gyermekek száma és annál való1színűbb volt,
hogy a férfi többször házasodik. /2. táblázat/. A legmagasabb
rangú nemeshez hozzáment nő (és valószínűleg ez a férfi a leggazdagabb
lehetett) több gyerekkel rendelkezett, mint azok a nők, melyek
férje rang nélküliek voltak, vagy hadseregben szolgáltak,
habár a nők reproduktív sikerének változatossága sokkal kisebb
mint a férfiaké, amely megfigyelhető a yomutoknál is. |
| Ez
lehet, hogy alkalmazható a közelmúltra, de mindnyájan hallhattuk,
hogy a jóléti társadalmakban a szegény nő több gyerekkel rendelkezik,
mint a gazdagok. Erről a véleményről sok vita folyt /800/ de ahogy
Martin Daly és Margo Wilson kimutatta, az 1973-as amerikai népszámlálási
adatokkal, amelyben a házasságban lévő összes korosztálya szerepel,
pozitív korreláció van a férfiak jövedelme és
a nők azon százaléka között, amelyeknek 2 vagy több gyereke van
/165/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 