Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Kérdőjelek az ember reproduktív viselkedése körül
Miért követnek el a férfiak nemi erőszakot? (2/2)
 
Ezen hipotéziseket a predikciók megvizsgálásával tesztelhetjük, amelyeket leszármaztathatunk /1. táblázat/. Kezdjük a megfélemlítési hipotézissel, amely az egyetlen hipotézis, amely a csoport szelekciós érvelésen nyugszik, mint elméleti alapok. Brownmiller feltételezi, hogy bizonyos hímek képesek vállalni a kockázatát, amely a nemi erőszakkal jár, és ami sok társadalomban az egyik legfőbb bűn, ahhoz, hogy a társadalom hím részének hasznára legyen. Ez az érvelés attól a logikai problémától szenved, amelyet korábban a csoport javára vonatkozó hipotézisnél tárgyaltunk, továbbá azon nehézségtől is, hogy az egyetlen nemből álló csoport nem lehet bármilyen realista csoportszelekciós érvelés alapja, de attól függetlenül ezt tesztelhetjük. Ha a tulajdonság kialakult funkciója az, hogy leigázza az összes nőt, akkor a nemi erőszak elemeinek hím társadalomban azokat kell célba venni, akik idősebb, domináns nők, vagy fiatal nők, akik a hatalomra törnek, ahhoz, hogy demonstrálják a büntetést, amely a női hagyományos szerepkör túllépéséből származik, ez a predikció nem igazolódik az adatokból. A legtöbb nemi erőszak áldozata fiatal és szegény nő /768/. 
Továbbá ez a hipotézis nem indokolja meg, hogy a nemi erőszakot elkövető bármilyen szocioökonómiai rétegből származik és mégis, a letartóztatott nemi erőszakot elkövetők nagy része fiatal és szegény férfi. Ez pontosan az a réteg, amely a nemi erőszakot, mint egy utolsó taktikát alkalmazza, hiszen nekik a legkevésbé valószínű, hogy nőket tudjanak magukhoz vonzani /768/. (ez az eredmény a feltételes szexuális hipotézissel egybevág). 
A nemi erőszak nem lenne és nem lett volna adaptív taktika egy kondicionális szexuális stratégiában, ha nemi erőszak áldozata sohasem szült volna utódot az elkövetőtől. De az alanyok gyakran válnak terhessé /768/, még akkor is ha a modern társadalmakban ahol sok nőt nem lehet megtermékenyíteni, mivel kémiai születésszabályozási technikákat alkalmaznak. A múltban, amikor a megbízható születésszabályozó pirulák és terhességmegszakító módszerek nem voltak elérhetők, valószínű, hogy a nemi erőszakot elkövetők magasabb reproduktívabb sikerűek voltak, mint manapság. 
Ha a szexuális viselkedést szabályozó agyi mechanizmus adaptív és részt vesz a nemi erőszak irányításában /1, 2./ akkor azt prediktálhatjuk, hogy a nemi erőszakot elkövető olyan nőket fog legvalószínűbben megtámadni, amelyek terhesek lehetnek, függetlenül attól, hogy az erőszakot elkövető hogyan érez áldozata iránt. Ezt a predikciót Thornhillék tesztelték, amelyek bűnügyi statisztikákat használtak, összehasonlították a megerőszakolt nők koreloszlásával /3. ábra/. Azok a nők, akik a rendőrségnek beszámolnak az erőszakról, nem random mintát képeznek, sokkal valószínűbben esnek a csúcs fertilitási időszakba. Továbbá ha a nemi erőszak funkciója pusztán az, hogy erőszakot alkalmazzon a nőkön, akkor azt várhatnánk, hogy a gyilkossági áldozatok koreloszlása párhuzamosan fut a nemi erőszak áldozataival, de ez nem így van. Ezen a ponton az óvatosság helyénvaló. Lehetséges, hogy azok a nők, akik fertilitásuk csúcsidőszakában vannak, sokkal valószínűbben jelentik be az erőszakot, mint az idősebbek és ha ez igaz lenne, akkor ez eltorzítaná a bűnügyi statisztikát és egy megbízhatatlan adatforrássá tenné, ami alapján a nemi erőszakra vonatkozó hipotézist teszteltük. 
Ennek ellenére azonban bizonyos biztonsággal állíthatjuk, hogy a 3. hipotézis sokkal valószínűbb, mint az 1. vagy 2. A nemi erőszakot elkövetők a múltban és talán a jelenben is alkalmanként gyereket nemzettek a viselkedésük következtében, habár azt nem tudjuk, hogy ez a nyereség ellensúlyozta-e a viselkedés költséges hatását. Az érzelmektől átfűtött kérdés, hogy a nemi erőszak valóban egy elkülönült technikát jelent-e vagy pedig a bűnügyi nemi erőszak egy folytonos skála vége a hímek szexuális erőfeszítéseinek spektrumán, amely az erőszakos, agresszív és pszichológiailag kényszerit de nem kriminális aktivitástól kezdődik.
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org