Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Kérdőjelek az ember reproduktív viselkedése körül
Miért maradt fenn a homoszexuális viselkedés az evolúció során?
 
Azt találhatnánk, hogy a homoszexualitás egy nyilvánvaló érv arra, hogy az evolúciós megközelítés nem alkalmazható az ember szexuális viselkedésében. Hogyan lehet adaptív a saját nemi partnerrel való párkapcsolat. A kizárólagos homoszexualitás talán csak a 20. századra jellemző, s ha így van, hogyan lehet analizálni az evolúciós alapjait? Ahogy korábban bemutattuk azonban, az ember viselkedésének maladaptív tulajdonságának egyik megértése az, hogy együtt járó mellékterméke egy olyan proximális mechanizmusnak, amely általában növeli, nem pedig csökkenti az emberek fitneszét. A szexuális aktivitás utáni vágyakozás, az alacsony küszöbértéke a szexuális ingerlésnek és a szexuális változatosság keresése férfiakban heteroszexualitást válthat ki, de ahhoz is vezethet, hogy egyes emberek ezen mechanizmusok velejárójaként olyan szexuális viselkedésbe is belemehetnek, amelyből nem jöhet létre utód. (Vegyük észre, hogy ez a hipotézis nem morális vagy etikai ítéletet a homoszexuálisokról.) Ami biológiailag megfelelő, az az, hogy a fitnesz növekedés szociálisan kívánatos-e vagy sem. Személy szerint én azt hiszem, hogy a személyek szexuális preferenciája saját magánügye és az én nézetem a szexualitás morálról irreleváns a szexuális analízisben. 
Más szociobiológiai hipotézisek is vannak a homoszexualitás ultimális jelentőségéről. E. O. Wilson javasolta, hogy az a tulajdonság, ami a múltban adaptív lehetett indirekt szelekcióval keletkezhetett /854/ ha a férfiak bizonyos körülmények között nagyobb módon segítették elő génjeik elterjedését, ha nem házasodtak meg, hanem ehelyett az unokatestvéreik javára cselekednek. Az ilyen férfiak valószínűbben elkerülik a házasságot a homoszexualitással, valamilyen nem szexuális előnyt szereznek. Talán úgy gondolod, hogy ez a hipotézis nem valami hihető, de a lényeg, hogy lehessen tesztelni. Az indirekt szelekciós hipotézis nyilvánvaló predikciója, hogy a homoszexuálisoknak mutatni kell bizonyos részrehajlást a rokonok segítésére. Ezen predikcióhoz az adatok hiányoznak. De ha ki lehetne mutatni, hogy a homoszexuális férfiak aktivitása gyakran előfordul állatokban is, ahol a hímeknél hiányzik az opció, hogy rokonokat segítsenek, ez gyengítené az indirekt szelekciós hipotézist, amely úgy véli, hogy az indirekt fitnesz nyereség lehetősége segíti elő a homoszexualitást. Valóban a magányos fajok hímjei az állatvilágban széles körben elterjedve, megfigyelődtek, hogy udvarolnak kopulálni próbálnak, vagy akár kopulálnak is más hímekkel /766/. Az ilyen típusú megfigyelések és az állatoknál a nőstény szexualitás szinte teljes hiánya alátámasztja azt a hipotézist, hogy a homoszexuális hím viselkedés melléktermékeként keletkezik a hímek nagy szexuális vágyának és nem pedig az indirekt szelekció termékre. 
Az együtt járó hatás hipotézis hatás predikciói tartalmazzák: 1. ne legyen különbség a kizárólag homoszexuális és heteroszexuális férfiak között, amely korrelál a szexuális különbségekkel, 2. a kizárólagos homoszexualitás nagyon ritka hímekben. Ez egy gyenge predikció, mivel más hipotézisekből is levezethető, amelyet itt nem mutatunk be. De ami értékes, az a predikció, hogy iker vizsgálatok mutatják, hogy genetikai tényezők valóban befolyásolják a homoszexuálisok és heteroszexuálisok nemi preferenciáját /362/. 
Ha egy egypetéjű iker távol nevelkedve homoszexuális, akkor a hím testvére is szinte mindig homoszexuális /220/. Bár a mintanagyság kicsi, ezen eredmények veszélyeztetik az együtt járó hatás hipotézist. A második predikció azonban támogatásra talál azon bizonyítékok alapján, hogy a legtöbb homoszexuális valójában biszexuális, és többnek van családja, gyermekekkel. Továbbá a homoszexualitás gyakrabban fordul elő azon populációjú hímekben, amelyek képtelenek biztosítani a heteroszexuális partnert (pl. börtönben lévők, vagy idős, magányos férfiak) /429/. Így teljesen lehetséges de biztosan ki nem mutatott, hogy az átlagos reproduktív siker (direkt fitnesz) a homoszexuális férfiakban élettartamuk alatt ugyanaz, mint a kizárólag heteroszexuálisoknál. 
Ez egy nehéz eset kimutatni az általánosságban, hogy nem csupán a predikciók változnak erősségűkben az alternatív hipotézisek tesztelése szempontjából, hanem egyes predikciók világosabban következnek az adott hipotézisből, mint mások. Talán nem túl meglepő, hogy a homoszexualitás evolúciós alapjairól a vita folytatódik, ugyanúgy, mint az ember viselkedésének más aspektusára vonatkozó analízisekről is. 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org