|
|
|
Kérdőjelek
az ember reproduktív viselkedése körül
|
|
Miért
követnek el a férfiak több házasságtörést, mint a nők?
|
| |
| Az
első kérdés azért keletkezik, mivel jelentős információ van, nagyrészt
Donald Symons: The Evolution of Human Sexuality. című könyvében
áttekintve, hogy a házasságban élő férfiak sokkal valószínűbben
lesznek hűtlenek, mint a feleségűk /758/. A föld különböző részén
lévő társadalmakban a legtöbb férfi és nő összeházasodik és ezzel
elsődlegesem szülőkké kötelezik magukat, hogy a házasságból utód
jöjjön létre. Az egyetlen fitnesz növelő lehetősége a férfiaknak.
Képzeljük el egy nős férfit, aki segíti
feleségét felnevelni két gyerekkel, és egy másik gyermeket is
nemzett egy másik nőnek, akit nem segít. Ha ez az utóbbi gyerek
túlél, akkor a férfi növelte saját fitneszét 50 %-kal anélkül,
hogy bármilyen további szülői invesztálást végzett volna. |
| A
férfiakkal szemben a nő, amelynek utódja származik a házasságtörő
akcióból, nem menekülhet el a viselkedésének fő szülői invesztálási
következményétől, legalábbis az emberi történelem 99,9 %-ában.
Ezen nők gondozzák az embriót és minden valószínűség szerint
a csecsemőt is. Ez eltávolítja a házasságban élő nőt, házasságon
kívüli kopulációjának fő fitnesz nyereségét, és így kevéssé valószínűen
gyakorolják ezt a nők, legalábbis az érvelés szerint. |
| Symons javasolja, hogy ezt a hipotézist
úgy tesztelhetjük, hogy
predikciókat teszünk a férfiak és a nők szexualitásának proximális
okairól. úgy érvel, hogy a férfiak agya oly módon fejlődött, hogy
a férfiakat pszichológiai késztetésekkel és vágyakkal töltse el,
amely növeli a valószínűségét, hogy keresni fogják a többi
kopulációs partnert. A kutató predikciója, hogy az önmagáért folyó
szexualitás változatossága sokkal értékesebb lesz a férfiakban,
mint a nőkben, mivel a nők agya szexhez kapcsolt különbségekkel
rendelkezik. |
| Ennek a predikciónak az alátámasztása
jelentős. A női prostitúció
gyakori, míg a nők szinte sohasem fizetnek egy férfinak, hogy
kopuláljanak velük. A férfiak és nem pedig a nők tartják fent
a nyugati társadalmak óriási pornográfia iparát, mivel a férfiak
és nem a nők készek fizetni, csupán azért
is, hogy az ellenkező nem meztelen egyedeit megnézzék. Vegyük
észre, hogy a modern társadalmakban a férfi viselkedésének ezen
aspektusai valószínűleg maladaptívak, a prostituáltak szinte mindig
hatásos születés szabályozást alkalmaztak, vagy abortuszon mennek
keresztül, ha teherbe esnek és a pornográf anyagokra kiadott pénz
nem valószínűen növeli a férfiak reproduktív sikerét. De a maladaptív
válasz felfedheti, hogy az emberek valóban mire figyelmek és betekintést
nyerhetünk az emberi pszichikum természetére, amely akkor
evolválódott, amikor a születésszabályozás és a Playboy magazin
még nem volt /168/. A prostitúció és a pornográfiai iparok kihasználják
a férfiak pszichikumának természetét. Azon neurális mechanizmusokat
aknázzák ki, amelyek örömöt szolgáltaknak a kopulációval és a
férfiakat arra motiválják, hogy több szexuális partnert keressenek.
Ezek a mechanizmusok adaptívak lehetnek a legtöbb helyzetben és
arra stimulálhatják a férfiakat, hogy házasság törésbe fogjanak
bizonyos feltételek mellett, vagy arra biztatja a férfiakat, hogy
több feleséget válasszanak azokban a társadalmakban, ahol a poligínia
megengedett. De ez olyan költséges együtt járó hatásokhoz is vezethet,
amelyek nem adaptívak. |
| A pszichikai funkció javasolt különbségeit
egy másik úton is
lehet tesztelni. Donald Symson feljegyzi, hogy a nyugati társadalmakban
a homoszexuális férfiak viselkedése nagyon különbözik a leszbikus
nőkétől. Nem csupán a homoszexuális férfiak sokkal gyakoribbak,
mint a női változata, hanem a férfiaknak a legutóbbi
időkig több partnerük volt, míg a leszbikus nő partnerei rendszerint
hosszantartó stabil viszonyt jelentenek. Symson érvelése az, hogy
a homoszexuális férfiak szabadon kifejthették proximális mechanizmusukat,
amely arra motiválta a férfiakat általában, hogy a változatosságot
keressék a szexualitásban /758/. |
|