Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Háború
Háború és az emberi intelligencia evolúciója
 
hiányzik az eleje
Az intellektusunk kivételes tulajdonsága az öntudatunk, tudatosságunk, a moralitás nagymértékben hozzájárulhat a bonyolult társadalom életéhez. Bármilyen nagyságú falkában az egyedek reproduktív sikere és az egyik rokonság sikere attól függ, hogy a csoport többi tagjai hogyan viselkedtek a múltban. Egy személy kezelése még attól is függ, mit hallottak más egyedek a szociális hálózat többi tagjaitól ezen egyedről. Adva ezen tényezők, a fitnesz maximalizáló folyamat tervezése, napokra, hónapokra, vagy évekre előre nagyon speciális és kidolgozott típusú intelligenciának kedvez. 
Azon dolgok, amelyekben az emberek nagyon jók, tartalmazzák a saját magunk ismeretét, és hogy mások hogyan látnak minket, a képesség, hogy kövessünk morális késztetéseket és a másokkal szembeni viszonzási kötelezettséget, ezek alapján kiszámítható, milyen messzire jutsz előre és mégsem veszélyezteted a barátságot, amely kapóra jöhet, majd a jövőben. Nagy agyunk bizonyos értelemben egy számítógéphez hasonlóan működik, melynek komplikált szociális programjai vannak és ez lehetővé teszi, hogy alternatív útvonalak mentális szimulációin menjünk keresztül. "Ha kések visszafizetni Billnek a pénzt, akkor ő valószínűleg az alábbi módon reagál, ha ez megtörtént, akkor azt várhatom, hogy ezt csinálja ennek pedig az alábbi következményei lesznek, a, b, és c."
Alexander érvelésének ez a vázlata keresztül söpör több hipotézisen és mindegyike ideálisan kiválasztható és alternatív hipotézisekkel együtt tesztelendő. A korlátozott hely megakadályoz, hogy ezt itt elvégezzük, de legalább egy apró elemét kiragadhatom ezen érveléseknek és bemutathatom, hogy hogyan lehetne alkalmazni az emberi viselkedés további aspektusainak analizálására, amelyet rendszerint nem vesznek figyelembe azon személyek, amelyek az evolúció perspektíváival nincsenek tisztában. 
A szociobiológia több ellenzője kijelentette, hogy a véradás ingyen a tiszta altruizmus valamilyen formája, és nincs semmilyen reprodukciós előnye. A véradók egyszerűen a többiek iránt érzett morális együttérzés miatt viselkednek így, azok iránt, akikkel valószínűleg sohasem találkoznak és akiktől sohasem kapnak vissza semmit. Peter Singer szerint " a józan eszünk azt mondja hogy az emberek, akik vért adnak, másoknak segítsenek, nem azért hogy saját maguk leplezett érdekére cselekszenek" /725/. 
Alexander azonban azt javasolja, hogy a véradás egy finom módja annak javasolására, hogy valaki annyira altruista hogy képes odaadni legdrágább tulajdonát egy teljesen idegennek. Ez nyereséggel járhat a jövőben, nem az idegentől, hanem azoktól akik között a véradó él és kapcsolatban áll és akik úgy tekintenek a véradóra, mint egy potenciálisan együttműködő egyed, mint azoktól akiktől nem tudják hogy altruista. Alexander nyilvánvalóan nem azt javasolja, hogy az embereknek van véradó génje, hiszen a vérbankok csupán nagyon jelenlegi találmányok. De a véradás annak ellenére, hogy elég modern jelenség, talán kapcsolatos az emberi psziché egy részével, amely kialakult és adaptív. Martin Daly és Margo Wilson javasolja, hogy az agyunk elmondja számunkra, hogy jó érzés alacsony költségű jótékonyságot vállalni. A proximális szinten ez az érzés arra indít minket, hogy vért adjunk alkalmanként, vagy a kulturálisan elfogadott jótékonyság más olcsó formáit mutassuk. Egy ilyen mechanizmusnak rendszerint adaptív következménye lehet a jó hírnév fenntartásában és reciprok viszonyok kialakításában, ahogy Alexander javasolja. 
Senki sem javasolta még formálisan a véradás adaptív alternatíváit, de elméletben ezt el lehet végezni, és Alexander érvelése önmagában is tesztelhető. Azt prediktáljuk, hogy a fizetés nélküli véradók szinte mindig tudatják a többiekkel, hogy vért adtak. Egy ember, aki korábban vért adott, lehetősége van, hogy elsődlegesen hozzájusson saját maga vagy rokonai számára a vérhez, sokkal hajlandóbb lesz véradásra. azt prediktáljuk, ha van elméletileg lehetőség választani egy ismert véradó és a között a személy között, aki megtagadta a véradást. a legtöbb ember a véradót fogja választani, mint barátot, vagy munkatársat. Ha ezek a predikciók végül is helytelenek lesznek, de ha csupán a józan észre hallgatunk és nem pedig az evolúciós hipotézisek tesztjét végezzük el, akkor ezt az elképzelést nem is vettük volna figyelembe. 
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org