Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Vita a szociobiológia körül
A szociobiológiai hipotézisek kidolgozásának stratégiája
 
Vegyük pl. a cölibátust. Elképzelhető, habár úgy gondolom, hogy aligha valószínű, hogy a modern társadalmakban azon férfiak akik nőtlenséget fogadnak, azok, akik különböző okok miatt kis valószínűséggel szereznének párt maguknak és nemzenének utódokat közvetlenül. A játékelmélet megközelítést használva úgy érvelhetünk, ha egyes emberek valószínűbben monopolizálják a rendelkezésre álló párokat mint mások, az egyház cölibátusi tagjává válva olyan foglalkozást választ az adott férfi, amely növelheti a közeli rokonai fitneszét, pl. amikor az egyháznak adott forrásokat át lehet irányítani a lelkész rokonainak. Ez elegendően nagy indirekt fitnesz haszonnal járhat a cölibátust vállaló egyednek ahhoz, hogy kompenzálja a közvetlenül reproduktív siker hiányát. 
Gyanítom, hogyha valaki ezt a hipotézist alaposan tesztelné azt találná, hogy helytelen. Ezt a hipotézist figyelmen kívül hagyva még marad egy második lehetőség, azaz, hogy a élettartamon keresztüli cölibátus a múltban növelte az egyed fitneszét elegendően ahhoz, hogy fenntartsa egy elképzelt feltételeket a cölibátus mechanizmusához az emberi populációban egészen jelenkorig, amikor ezen kevés egyed maladaptíven viselkedik. Egy ilyen érvelés párhuzamos logikát követelne, mint amit mi használtunk a só utáni vágyódásra, amely olyan sok modern embert arra vesz, hogy megsértse magát az asztali só túlfogyasztásával. A múltban nagy mennyiségű só evésének készségessége és kívánalma lehet hogy adaptív volt, mivel a só értékes ionokat adott és ezek ritkák voltak az emberek korábbi generációinak táplálékában, így az emberek szinte sohasem fogyaszthattak túl sokat. Csupán a modern technológiák biztosíthatják a modern ember számára a sót nagy mennyiségben, így lehetővé teszik az evolúcióval kialakult kívánalom csökkentse a túlélést és a reproduktív sikert egyes emberekben. 
A harmadik lehetőség, hogy a tulajdonság a múltban és a jelenben is nem adaptív vagy maladaptív mellékterméke egy egyébként adaptív mechanizmusnak. Ezt a pleiotropikus, vagy együtt járó hatás érvelést korábban már tárgyaltuk, amikor érveltünk, hogy nem kell minden viselkedésnek adaptívnak lenni. Az ilyen hatások gyakoribbak lehetnek az állatvilágban, mivel a szemmérték szabályok annyira gyakoriak az állatvilágban. Egy kis poszáta idegrendszere utasítja a madarat, hogy melyik fiókát etesse, aszerint, hogy melyik fióka kér a legaktívabban. Ezen szabály rendszeres következménye az, hogy a szülők adaptívan etetik a legéhesebb és legegészségesebb fiókáikat. Néha azonban a poszáta maladaptív módon egy kis gulyajáró madárfiókát etet, amely kihasználja a szülői viselkedést, amely ezen egyszerű és rendkívül hatékony szabály alapján dolgozik. 
Az emberi viselkedés nagy része szintén úgy tűnik, hogy a fajban széles körben elterjedt szabályoktól függ: "egyed azokat az ételeket, amelyek sósak, vagy édesek és kerüld azokat amelyek keserűek", vagy "gyönyörködj a dundi, boldog kisgyerekekben", "keresd a többiek nagyrabecsülését". Ezen egyszerű szabályok kielégítése felszínesen különbözik a különböző kultúrákban és mégis rendszerint adaptív eredménnyel jár. De ezen egyszerű szabályok néha hibázhatnak. Az édességek kedvelője magas kalóriájú táplálékokat eszik, de ezt túlzásba lehet vinni bizonyos körülmények mellett. A gyerek körüli nagy vágyakozás esetenként az okozhatja, hogy a felnőttek örökbe fogadnak egy genetikailag idegen gyereket. A szociális elismerés iránti vágyakozás arra indíthat egyedeket, hogy hasznos szövetséget köthessenek, se az elfogadottság iránti erős akarat azt is okozhatja, hogy egyesek kihasználják és becsapják azokat, amelyek nagyrabecsülését keresik. 
Az élet végéig tartó cölibátus úgy is kialakulhat. hogy egyszerű szabályok maladaptív következménye, amelyet kevéssé értünk, vagy még nem vizsgáltak meg alaposan. Bár senki sem fejlesztett ki egy együtt járó hatást a cölibátusnak, azt el kellene végezni és bizonyos utakon tesztelni, hogy a kurrens adaptáció és a múltbeli adaptáció hipotézise az emberi viselkedésnek szintén tesztelést igényel. Ideálisan természetesen mindhárom kategóriát figyelembe kell venni, hacsak nincs ellenkező bizonyíték az egyes hipotézisek ellen. Továbbá az alternatív hipotéziseket ki kell venni az egyes kategóriákból és elkülönítő predikciókat felállítani. Sajnos azonban ezt viszonylag ritkán végzik. Ehelyett a kutatók rendszerint egy sejtést követnek és rendszerint egy lehetőséget derítenek fel egy időben. Az alábbi oldalakon felderítjük, amit ezek a kutatók felfedeztek a viselkedésünk evolúciós alapjairól, de tartsuk észben az egy hipotézis egy teszt megközelítés korlátait.
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org