|
|
|
Az euszociális rovarok
evolúciója
|
|
Az euszocialitás viselkedés-ökológiája
|
| |
| Malte Andersson úgy közelítette
meg a problémát, hogy miért fejlődött ki bonyolult altruizmus
egyes fajokban és másokban nem, hogy milyen ökológiai nyomások
nehezednek a szociális fajokra és milyenek a magányos fajokra
/18/. Szinte az összes szociális rovarnak van /1/ kidolgozott
fészke, amelyben
nevelik az utódokat /23. ábra/, és /2/ szokatlanul hatásos védelme
az utódoknak, mint pl. a nőstény Hymenopterák fullánkja. Az alapoktól
kezdeni egy hatalmas fészek létrehozását ez az alapító reproduktív
nőstényeknek óriási feladat és ez az esetek
valóban nagy részében nem is sikerül. És ez a tényező növeli a
potenciális reproduktív nőstények diszperziós költségét és így
prediszpozíciós feltételként szerepel a rokonok közti kooperatív
szövetség kialakításához a szülői fészekben. A nem diszpergáló
nőstények várnak a fészekben, anélkül, hogy segítenének, vagy
segítenek mialatt várakoznak. Mivel hatékonyan képesek a rokonaikat
védelmezni, a segítés haszna viszonylag nagy a szociális rovaroknál,
míg a költsége a reprodukciónak szintén magas, így a költség-haszon
arány a segítőknek kedvez. A rovarok a gerincesektől eltérően
rövid élettartamúak és egy egyednek kevés esélye van életének
korai szakaszát arra szánni, hogy növelje indirekt fitneszét és
életének későbbi szakaszában saját reprodukciót végezve.
Ha kicsi az esély, hogy mindkettőt el tudja végezni, az indirekt
szelekció azon egyedeknek kedvezhet, amelyek összes fejlődési
energiájukat arra allokálják, hogy olyan testet hozzon létre,
amely segítő szerepű. A katonáknak nem szükséges funkcionáló petefészek. |
| Bár
a sterilitás a rovarok sajátossága, az ökológiai hasonlóság a
szociális rovarok és szociális gerincesek között, amelyek segítőkkel
rendelkeznek nagyon erős. Ez különösen igaz a meztelen földikutyára,
amely emlős társadalma /24. ábra/ földalatti telepekben
élnek, amelyben a központi fészekhez bonyolult üregrendszer kapcsolódik. |
| A
fészekben egy nagy királynő és több király él kisebb, nem reprodukáló
kíséretével, amelyek specializált szerepet töltenek be a telep
életében /25. ábra, 460, 402/. A fészek értéke és egy új fészek
kezdésének nehézsége késői diszperziónak kedvezhet, amely megteremti
a telep segítő reprodukciós rendszerének az alapjait. |
| Általában,
ahogy korábban tárgyaltuk a gerinceseknél a segítők azok, amelyek
egyes ökológiai tényezők pl. eltolódott ivararány, vagy még nem
elfoglalt élőhely csökkenti a jövendőbeli szaporodók sikerességét
a segítést egy adaptív alternatívává teszi. De a segítés csak
akkor előnyös, ha a jövendőbeli segítő hasznos szolgálatokat végezhet
a rokonaiknak.
A segítők szinte kivétel nélkül a fészeklakó madaraknál fordulnak
elő, azon fajoknál, amelyek fiókái szülői gondozást és etetést
kívánnak meg bizonyos ideig és nem fordul elő a fészekhagyó fajoknál,
amelyek fiókája tollas, mozgásképes és részben független
a kelés utáni néhány napon, vagy néhány órán belül. A segítők
különösen gyakoriak a ragadozó emlősöknél, amelyek a ritka vagy
nehezen elfogható zsákmányoktól függenek, amelyekkel etetik kölykeiket
és amelyek gyakran védik értékes szaporodó helyüket, amelyekben
az utódokat nevelik. Ezek az ökológiai tényezők növelik a nem
szülők altruizmusának értékét és csökkentik az esélyt, hogy a
elvándorló elsőnek szaporodó egyed sikeres lesz az önálló utód
felnevelésében. Így habár a szociális életet különböző típusú
altruizmus
jellemzi és egymástól függetlenül többször kifejlődhetett, valószínűleg
van néhány olyan ökológiai tényező, amely elősegíti a szociális
rendszerek evolúcióját. |
|
Egy
evolúciós megközelítés 