|
|
|
Az euszociális
rovarok evolúciója
|
|
|
| |
| Bár
egy Marsról származó etológust bizonyára lenyűgözné a hosszúfarkú
baráttiprák, bokor szajkók és a páviánok bonyolult szociális élete,
az etológus valószínűleg mélységesen meglepődne a méhek esetén.
Bár a méhek szúrása fájdalmasan felkelti a figyelmet, agy marsi
etológust, aki tudatában van a természetes szelekció evolúciós
elméletének, leginkább az a felfedezés nyűgözné le, hogy a dolgozó
elpusztul amikor úgy látszik, hogy belefúródik a bőrükbe /15.
ábra 803/. |
| Nem kell marslakónak lenni, hogy
felismerjük a sterilitás és a dolgozók önfeláldozásának evolúciója
nehéz evolúciós problémát jelent. Az extrém altruizmus mindenhol
előfordul a termesz, hangya, a méh és bizonyos darázs telepekben,
amelyek dolgozók százait, ezreit tartalmazzák, amelyek
képesek szaporodni, és ehelyett feláldozzák magukat a csoport
többi tagjainak jólétéért. |
| A
magányos darazsak és az euszociális (kasztrendszerű) darazsak
közti különbség segít illusztrálni, milyen segítő viselkedés dominál
az euszociális rovarok szociális rendszerében. Egy euszociális
darázs pl. az Ammophila novita egyetlen nagy zsákmányt fog el,
és egy fészket, elhelyezi a zsákmányt a fészekbe, ráhelyezi a
petét a zsákmányra és ezután lezárja a fészket, majd elrepül.
A szolidáris nőstény nincs kapcsolatban az utódjával, és
nem kap segítséget reproduktív viselkedéséhez egyetlen más állattól
sem /16. ábra/. |
| Egy
gyökeresen különböző rendszer figyelhető meg a közismert Polistes
darazsaknál. Szinte mindenki, aki Amerikában él valószínűleg legalább
egyszer szenvedett darázsszúrástól és az azt követő kényelmetlen
tapasztalattól, mivel a darazsak fészkeiket /17. ábra/ rendszerint
a házak ereszei alá építik. Az ijesztő fullánkjaik ellenére a
Polistes darazsakat érdemes közelről megismerni, mivel nagyszerű
szociális
lények /248/. A nőstények, amelyek képesek a reprodukcióra, a
szaporodási időszak végén bújnak ki a sejtekből (számos mérsékeltövi
fajnál), a nőstények azután nem rokon hímekkel párzanak, amelyek
színét ugyanebben az időben bújnak ki és ezután a telet
védett helyen húzzák át. |
| Tavasszal
felébrednek és elkezdik a fészeképítést, amely megrágott növényi
rostokból áll. A fészkek sejtek sorozatából állnak és mindegyik
sejt egy petét kap az új királynőtől. Az alapító nőstényhez más
áttelelt nőstények csatlakoznak, ez dominancia küzdelemmel jár
és egy hierarchia rendszer kialakításával, amelyben a domináns
nőstény reprodukál és az alárendeltek pedig segítik felnevelni
a lárvákat és védik a fészket ragadozók és a paraziták ellen.
Azok a peték, amelyeket a szaporodási
időszak elején raknak le nőnemű darazsakká válnak és a királynő
darázs termékenyíti meg őket, a legutóbbi ősszel kapott spermium
raktárakból. Amikor adaptív a hím peték lerakása, akkor a királynő
egyszerűen megtermékenyítetlen petéket rak. Ahogy a petékből
kibújik a lárva, az újszülötteket vízzel, nektárral és rovarzsákmány
maradványokkal etetik. Ahogy az első nőstények kibújnak segítik
az anyjukat további más lánytestvérek (teljes és vértestvérek)
ahelyett, hogy elrepülnének és új telepet kezdenének, amelyben
saját utódjukat nevelnék. |
| Több
utód generációt hoznak a világra ily módon a telep élete alatt,
mivel egyre nagyobb és nagyobb a dolgozó nőstények száma. A dolgozók
növelik a fészek nagyságát, újabb sejteket adnak hozzá, etetik
a lárvákat, felderítik és eltávolítják a parazitákat és megszurkálják
a predátorokat. Azonban, ahogy a nyár előrehalad a mérsékeltövi
területeken, a királynő növekvő számú nőstényt termel amelyek
nem csatlakoznak a dolgozókhoz, hanem ehelyett a fészkek körül
lebzselnek, eltulajdonítva
a táplálékot a dolgozó testvéreiktől, a nyár későbbi részében
hímek jelennek meg a telepen és ezek szintén alig segítik a telep
jólétét. A fészektelep aktivitása hirtelen lecsökken és a "lusta"
hímek és nőstények elrepülnek, párzanak más telepek
tagjaival és a hímek elpusztulnak, a párzott nőstények a jövőbeni
telepek alapítói hibernálják a téli hónapokat, hogy a ciklust
újra kezdjék tavasszal /248./. |
|