|
|
|
A
segítő viselkedés evolúciója
|
|
Együttműködés
a hímek között (2/2)
|
| |
| A
hím oroszlánok segítőkészsége elhalványodik a hosszúszárnyú baráttipráknál
tapasztaltaknál /266,512/. Bár ezek a kis madarak nem nagyobbak,
mint egy veréb, a hosszúszárnyú baráttiprák meglepő sötétkék tollazatúak,
és világoskék gallérral és bíborvörös fejtollakkal. Két hosszú
faroktoll egészíti ki tollazatukat. De a viselkedése a hosszúszárnyú
baráttiprának még sokkal izgalmasabb, mint a színgazdag tollruhája.
Ennél a fajnál a hímek együttműködnek, hogy tojókat csalogassanak
és udvarolhassanak nekik. |
| Ezen
madár segítő viselkedésének az egyik megvalósulása a füttyszerű
hangjában van, amelyet északnyugat Costa-ricai erdőben ismételten
lehet hallani. Ami úgy hangzik, mintha egyetlen egy hím füttyögetése
lenne, az valójában két egyedtől származik, amely tökéletesen
szinkronizáltan énekelnek a display terület egyik ágáról. Az együttműködő
pár a párzási
időszak legfontosabb részének nagy részét együtt énekelve tölti,
egészen háromszáz éneket is kiadva. Az összes énekének a lényege,
hogy tojókat vonzzon egy központi display ághoz, amely központi
része egy lián darabnak, amely kb. fél méter magasan húzódik
a föld felett. A tojók, amelyek szürkészöld tollazatúak, látogatják
a területet s az ágra lerepülve meglepő választ idéznek elő a
területet védő duóktól. A két hím felrepül, majd le, néhány cm-re
egymástól. A tojó, amely fél - egy cm-es távolságban van,
figyeli, ahogy a hímek elkezdik a forgó displayt. Ez egy együttműködési
vállalkozás, amelyben a távolabban lévő hím kinyújtja testét,
a levegőbe szökell és ott száll le, ahol a másik hím egy pillanattal
korábban volt. Hogy a leszállónak helyet készítsen,
a másik hím gyorsan oda csúszik a felugrott hím kiindulási pontjára
és ezután partnerével felváltva ugrik fel a levegőbe /13. ábra/.
Több forgó mozgás után az egyik hím átugrik a megfigyelő tojó
felett, míg a másik hím azonnal követi azért, hogy a tojó
másik oldalán folytathassák a körforgást. |
| És
ha ez nem volt elegendően drámai, akkor a hosszúszárnyú baráttiprák
a forgásukat két másik együttes vállalkozással szakítják félbe.
Az egyik display, amikor a madár elrepül az ágról, amit pillangó
repülésnek hívunk. A hím a szárnyait a feje felett tartja, így
úgy tűnik, hogy helikopter szerűen repül előre és hátra egy izgatott
csapdosó repüléssel. Ebből a repülésből a madár átválthat egy
lassú repülő displayba, amikor a hímek átváltanak egy másik extrém
viselkedésbe,
amelyben a tojók feje felett ide-oda repülnek teljes sebességgel.
Amikor a madarakat egy műanyag lessátorból figyeltem, szúnyogokkal
együtt, mint hívatlan társakkal, a hímek feketének, majd kék foltnak
tűntek a pózoló viselkedés egyes részei alatt. |
| A
hosszú farkú barátpipra hímek rendszerint 5-10 perces közös displayt
mutatnak be, amelyben a szekvenciáikat többször elismétlik, de
mindvégig szinkronizáltan maradnak a társukkal. A tojó látogató
gyakran ezen hatásos show műsorra elrepüléssel válaszolnak,
otthagyva a hímeket, hogy ismét elkezdjék éneklésüket a territóriumon.
De alkalmanként a tojó jelzi, hogy kész a párosodásra, úgy, hogy
elkezd ugrálni az ágon. Ennél a jelzésnél a pózoló pár egyik tagja
diszkréten eltávozik, míg a megmaradt hím a pillangórepülés
változataiba kezd, amely közelebb viszi öt a tojóhoz. Ha a tojó
valóban fogamzóképes, akkor a hím meghágja és néhány másodpercig
párzik vele, mielőtt a tojó elrepül. A párosodott hím ezután szólítja
a hím társát, aki visszarepül és újra elkezdik az együttes
éneket és udvarló viselkedést. |
| Több pár mindkét tagjának megjelölésével
Mercedes Foster /266/ és David McDonald /543/ azt találta, hogy
az egyik hím domináns a másik felett, és szinte ez a hím kapta
az összes kopulációt McDonald tanulmányában
a második hím csupán kettő kopulációhoz jutott a 121-böl. Nem
valószínű, hogy a segítő hím bátyja a megsegítettnek, mivel a
baráttiprák fészekalj nagysága kicsi, egy, vagy két tojásból áll.
Ahhoz, hogy a két fiútestvér együtt pózolhasson, mindkettőnek
túl kell élnie
legalább nyolc-tíz évet, hogy dominánssá váljon a pózolási területen.
Az indirekt szelekció nem valószínű, hogy felelős a baráttiprák
közös pózolásának a kialakulásáért. Így a segítő viselkedését
a közvetlen fitneszhez hozzájárulás szempontjából
kell magyaráznunk, amely igen nehéz feladatnak tűnik, ismerve,
hogy a helper egyed szinte sohasem kopulál. |
| McDonald
úgy spekulál, hogy az élettartam alatti párzási sikert a szubordináns
malatinnál is megnövekedhet az együttműködés következtében. Ahogy
kiderült, az egyik pózolási helyen a rezidens alfa hímen és a
rezidens béta hímen kívül számos más hím is van, amelyek a területre
jönnek és néha közös pózolásba kezdenek bármelyik hímmel, ha az
egyikük is hiányzik. A dominancia hierarchiának van hatása minden
pózolási helyen és csupán az alfa és a béta hím képes rendszeresen
ezeken a helyeken tojókat csalogatni. Csupán a dominancia hierarchián
felfelé mozogva egy madár béta hím lehet, és rendelkezhet egy
apró párzási eséllyel és csupán azután, hogy béta hím
vár, lehet egy hosszúfarkú barátpipra hím alfa pozícióban az eredeti
alfa hím eltűnése után. Az alfa hímmel együttes pózolással a béta
egyed kinyilvánítja a jogát a követésre, míg a többi (fiatalabb)
hímeket elűzik és tudat nélkül számlálja az éveket visszafelé,
amíg csúcs hím lehet a pózoló helyen. Ekkor ezen hímek pózolási
esélyei meredeken emelkednek. (Ezt a hipotézist tesztelni lehet
azzal a predikcióval, hogy az alfa hím eltávolítása kizárólag
a béta hím csúcspozícióra való kerülésével fog járni). Talán
az alfa és a béta hím közötti szelekció közvetlen szelekcióval
alakult ki, habár, sok kérdés maradt megválaszolatlanul erről
az esetről, többek között az is, hogyha az együttes pózolás előnyös
a hosszúfarkú baráttipráknál, akkor miért nem alakult ki a
többieknél is? |
|
Egy
evolúciós megközelítés 