|
|
|
A
segítő viselkedés evolúciója
|
|
Az indirekt szelekció és a vészjelek
evolúciója (2/2)
|
| |
| Gyorsan
kimutathatjuk, hogy nagy különbség van aközött, hogy a levegőből
származó ragadozó, vagy szárazföldi ragadozó támadja meg a telepet
/11. ábra/. |
| A reproduktív stádiumnak és a rokonok
jelenlétének kevés, vagy egyáltalán nincs hatása a
nőstényre, hogy ad-e levegőben lévő ragadozóra vészjelet, de jelentősen
befolyásolja, hogy a nőstény figyelmezteti a többieket a préri
farkasra, vagy borzra. Ez az eredmény úgy tűnik, hogy a két vészjelzés
különböző költségeiből származik. Egy szárazföldi
ragadozó jelenlétében adott vészjelzés a jelzőt erősen veszélyeztetetté
teszi. A szárazföldi ragadozók nem tűnnek összezavartnak, vagy
riadtaknak, amikor vadászat alatt hallják a mókusok kiáltásait.
Sherman és megfigyelő társai látták, hogy menyétek, borzok
és prérikutyák a vészjelzés adókat nagyobb valószínűséggel cserkészték
be és ölték meg, mint amit a nem kiáltó menekülő földimókusoknál
tapasztaltak. Továbbá annak a valószínűsége, hogy egy egyed vészjelzést
fog adni, nem korrelál a családi viszonyokkal,
vagy a kiáltó és jelzésből hasznot húzók közti asszociáció hasznából.
Ez az eredmény csökkenti annak a valószínűségét, hogy a vészjelzés
reciprocitáson keresztül maradna fel, mivel a stabil hosszú távú
asszociációk szükségesek az ilyen típusú tit-for-tat elrendezéshez,
ahhoz, hogy jellemezze az evolúciósan stabil reciprocitást /715/. |
| A
szülői gondozás hipotézis és az altruizmus hipotézis predikciója
hogy a nőstények valószínűbben adnak ki kockázatos vészjelzéseket,
mint a hímek. A nőstény földimókusok lakóhelyükhöz hűek, így a
nőstény gyakran él együtt lányaival, nővéreivel, nagynénjeivel
és unokatestvéreivel. A hímek azonban elköltöznek a születésük
helyéről /9. fejezet/ és nem élnek az utódaik közelében, amelyektől
segítséget várhatnának. A szülői gondozás
hipotézis szerint a nőstényeknek több vészkiáltást kell adni,
mint a hímeknek, mivel csupán a nőstény jelzőket éri kompenzálás
a kockázatos viselkedésük miatt az utódjaik nagyobb túlélési esélyeivel.
Az altruizmus hipotézis szerint a nőstények szintén
több vészjelzést fognak adni, mivel a jövőbeli reprodukciójuk
vesztesége, amellyel egy esetleges támadás jár, több mint amennyit
közvetlenül a rokonaik megnövekedett túlélési esélyeiből nyerhetnek. |
| Sherman
azt találta, hogy a nőstények valóban sokkal valószínűbben adnak
vészjelzést, amikor megpillantanak egy ragadozót, mint a hímek
és a nőstények rokonhoz közel élnek, többet kiáltottak, mint azon
nőstények, melyeknek nem volt közelében élő rokon /7. táblázat,
713/. Ez az eredmény javasolja, hogy a szülői gondozás és az altruizmus
hipotézisek egyformán alkalmazhatók a nőstény belding földimókusra,
amely direkt fitneszt nyer, elősegítve utódaik ragadozó előli
elmenekülését, és indirekt fitneszt is nyer, mivel a nőnemű rokonainak
a menekülései esélyei is megnövekedtek. |
| Az
a tény, hogy az utódokkal levő nőstény, de nem tőle származó rokonnal
a közelben nagy valószínűséggel ad vészjelzést, erősen bizonyítja,
hogy az indirekt szelekció egyedül tartja fenn ezt a viselkedést
a földimókus populációban, kiegészítve a direkt szelekciós hatást.
További bizonyítéka az indirekt szelekciós hatásnak a földimókus
viselkedésében Warren Holmes és Paul Sherman tanulmányából származik,
akik kimutatták, hogy a nőstények segítik a közel rokon nőstényeket,
és nemcsak utódaikat a behatolókkal szembeni territoriális
konfliktusokban /12. ábra/. |
| Ez
a példa mutatja, hogy a direkt és indirekt szelekció egyaránt
hozzájárulhat bizonyos tulajdonság evolúciójához. A belding földimókusokban
a vészjelzés szülői funkciót szolgál, ha bár ugyanakkor rokonok
túlélését is segíti, amelyek szintén rendelkeznek a vészjelzővel
hasonló génekkel. Az inkluziv fitnesz jelenség egyik egysége az
utódok életben tartásával, nem különbözik attól az egyetlen egységnyi
inkluziv fitnesztől, amelyet az egyed kiválasztott nem
leszármazott rokon életnek megmentésével nyer. |
|
Egy
evolúciós megközelítés 