|
|
|
A
segítő viselkedés evolúciója
|
|
Segítők
a fészeknél más fajok esetében (2/2)
|
| |
| Kérdezzük
meg ezeket a kérdéseket a florida bokorszajkóról, amely populációt
bámulatos módon Gelen Woolfenden és John Fitzpatrick tanulmányozta
/869/. A szajkók fészkelő párja egészen hat más egyeddel is rendelkezhet,
amelyek a territóriumon élnek. Ezen nem fészkelő felnőttek két
vagy három évesek, vagy még ennél is idősebbek. Fiziológiailag
képesek utód produkálására, de ehelyett a szaporodó pár territóriumát
védik, etetik a fiókákat és elűzik a ragadozókat /9. ábra/. Ha
valaki megméri a pár
segítőkkel és segítők nélkül repített fiókáinak a számát, akkor
kis mértékű növekedést találunk a segítőkkel rendelkező pároknál
/6. táblázat/. Így az első kérdést megválaszolhatjuk, hogy a segítők
valóban segítenek. |
| Nagy
számú szajkó színes gyűrűzésével és megfigyelésével követték a
madarak viselkedését egymást követő években és Woolfenden és Fitzpatrick
kimutatta, hogy a segítő szajkók szinte kivétel nélkül a megsegített
pár utódai. Az Uli Reyer által tárgyalt másodlagos megsegítő típus
szinte teljesen hiányzott. |
| Mivel
a segítők több teljes és féltestvér kirepítését teszik lehetővé,
mint amelyek az inkluziv fitneszt növelik legalább 0,3xr=0,30x0,5=0,15
egységgel az indirekt fitnesz oszlopban, minden alkalommal, amikor
segítik szüleiket a testvérek kirepítésében. De vajon a segítés
a fiatal bokorlakó szajkók első opciója-e. Egy szajkó közvetlen
fitnesz nyeresége, amely életében először szaporodik, 1,03xr=0,52
egység lesz, ez az átlagos nyereség azon pároknak, amelyek segítők
nélkül szaporodnak. Ez magasabb,
mint amit a segítő szajkók tudnak adni. Így azt prediktálhatjuk,
ha van lehetőség fészkelni, akkor a segítő madaraknak önmaguknak
kell szaporodni. Valóban a segítők egymással küzdenek a dominanciáért,
a magas rangú madarak elhagyják a segített párt és
azonnal fészkelésbe kezdenek, amikor üresedés fordul elő az egyik
szülő halála miatt, vagy a szomszédos territóriumról a szaporodó
madarak eltűnésével. |
| A
segítő szajkók nem nyilvánítják ki az életfogytiglani cölibátust,
habár számosan közülük egyáltalán nem szaporodnak, mivel erre
a lehetőség sohasem adódik. Woolfebdeb által tanulmányozott szajkó
populáció stabil maradt éveken keresztül és a fészkelésre alkalmas
összes élőhelyet párok foglalták el. Ha az önálló fészkelésnek
az esélye nagyon alacsony, akkor
az alacsony rangú szajkók elvesztik az indirekt genetikai nyereséget,
amely a segítségűkből származik, ha elhagyják szüleiket, fiú és
lánytestvéreiket, azon hiábavaló kísérlet reményében, hogy önállóan
szaporodjanak. Továbbá a segítők tapasztalatokat szereznek
a segítés alatt, így amikor önállóan szaporodnak, jobb szülők,
mint máskülönben lenének. Ha az igaz, hogy a bokorlakó szajkók
élőhelye territoriális csoportokban telitett, akkor a szelekció
azon fiatal madaraknak fog kedvezni, amelyek elhalasztják az
otthoni mozgáskörzetükből diszperziót. Ezt követi a szaporodás
elmaradása, ha a szülők megakadályozzák az otthon maradt fiatalok
fészkelését a szülői territóriumon. Ha a nem fészkelő egyedek
születési helyükön maradnak, akkor preadaptálódtak a segítővé
válásra. Az
opciójuk ezen feltételek mellet az, hogy várnak segítés nélkül,
vagy segítik a szüleiket mialatt várakoznak. A segítő opció a
bokorszajkóknál közvetlen fitnesz nyereséget ad, a segítés mértékét
nem mérték, de ha a segítés csökkenti csupán kis mértékben
is a túlélést, és a valószínűség az üres territórium találásának
nagyon alacsony, a segítők indirekt fitnesz nyeresége nagyobb,
mint a jövőbeni közvetlen fitnesz veszteség, amely megfigyelhető
a jégmadarak elsődleges segítőinél. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 