|
|
|
A
segítő viselkedés evolúciója
|
|
Altruizmus és közvetett szelekció
(2/2)
|
| |
| Egy
rövid kitérő szükséges ennél a pontnál, hogy egy másik fogalommal
foglalkozzunk, a rokonszelekcióval. Ha bár sok ember ezt a fogalmat
szinonimként kezeli az indirekt szelekcióval, Jerram Brown kimutatta,
hogy a rokonszelekció, amelyet eredetileg John Maynard
Smith definiált, azon evolúciós hatásokra vonatkozik, amelyet
az egyed, a leszármazott (utód) és a nem leszármazott (utódokon
kívüli rokonoknak) ad. Brown (de nem mindenki 714) hiszi, hogy
hasznos elkülöníteni az utódoknak adott segítséget
(szülői gondoskodás) és a nem utódoknak adott segítséget (altruizmus). |
| A
biológusok régóta felismerték, hogy a szülők befolyásolhatják
az evolúciós folyamatot, túlélő utódaikkal és ez érthetővé teszi,
hogy a szülői gondozás miért adaptív. Ahogy a 12. fejezetben tárgyaltuk,
a szülői gondozás akkor fejlődhet ki, ha növeli a megsegített
utód túlélési esélyét jobban, ahhoz, hogy kompenzálja a szülőt
további utódok előállítására, kisebb lehetőségével. Genetikai
szempontból az ok az, hogy a szülők elméletileg
nyernek a szülői invesztáláson, mivel a szülők és az utódok génjeinek
50 %-a közös. Ugyanezen érv miatt az egyedek potenciálisan elősegíthetik
bizonyos gének túlélését, ha rokonokat és nem pedig utódokat segítenek.
Az altruizmus a rokonszelekció egyik komponensének
kedvez, amelyet Brown indirekt szelekciónak nevezett és ez biztosítja,
hogy a nyereség a rokonokba átjuttatott génekből nagyobb, mint
a jövőbeli személyes reproduktív sikeresség elvesztett lehetősége.
Az indirekt szelekciós terminus használata
a rokonszelekció helyett világosan elvégzi a különbségtételt az
utódokra vonatkozó szülői hatások és a nem leszármazott rokonokra
segítő hatások között. |
| W.
D. Hamilton volt az első /331/, aki felismerte, hogy az egyed
összes hatása az evolúción, gének átjuttatásán keresztül a következő
nemzedékbe megkívánja, hogy az állatok közvetlen és közvetett
gén hozzájárulását egyaránt mérjük. Így Hamilton bevezette az
inkluziv fitnesz fogalmát, amely az összes genetikai sikeresség
kvantitatív mérőszáma a személyes reprodukción (direkt
fitnesz) és a leszármazott rokonon keresztüli reproduktív hatások
(indirekt fitnesz) összege. |
| Vegyük
észre, hogy az inkluziv fitnesz koncepció nem egy populációgenetikai
mérőszám, hanem az egyed tulajdonsága. Nem úgy mérjük az inkluziv
fitneszt, hogy az egyedek genetikai reprezentációját összeadjuk
az utódaiban, az összes többi rokonával, ehelyett csupán az egyed
hatását vizsgáljuk a túlélő utódok testében közvetlenül, és közvetve
azon nem utód jellegű rokonaiban, amelyek nem léteznének
a segítő viselkedése nélkül. Az inkluziv fitnesz mérésének egyik
lényege, hogy lehetővé teszi az állati viselkedés megfigyelőjének,
hogy súlyozza az alternatív stratégiák evolúciós következményeit,
hogy azonosítsa melyik stratégia adaptív, így prediktálja,
milyen viselkedés folyamtatot kell az egyedeknek elfogadni, nevezetesen
melyik stratégia jár a legnagyobb egyedi inkluziv fitnesszel. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 