Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
A poliandria ritkasága és típusai
A szürkebegy párzási rendszere
 
A 20. ábra összefoglalja a fejezetben eddig tárgyalt párzási rendszerek ökológiai rendszerét. Számos ilyen párzási rendszer előfordul a szürkebegyben, amely kloaka csipegető viselkedését a 13. fejezetben már tárgyaltuk. Ezt a teljesen közönséges kinézetű európai énekes madarat. F.O. Morris atya az emberek figyelmébe ajánlotta 1856-ban, mivel feltételezte, hogy ez a kismadár szerény, csendes visszahúzódó, anélkül, hogy félénk lenne alázatos és szerény viselkedésében, mértékletes és nem beképzelt tollazatában, mialatt mégis kedves és elegáns. Nicholas Davies megjegyzi, hogy szerencsés hogy Morris atya és követői nem voltak tudatában ezen madár szexuális viselkedésének, ami minden, de egyáltalán nem szerény, vagy becsületes /175, 178/. Davies és munkatársa azt találta, hogy a szürkebegy egyetlen kopulációjában szinte az összes párzási lehetőségek megtalálhatók. Egy hím egyetlen tojóval párosodhat, egy hím két tojóval, egy tojó két hímmel párosodhat és több hím és több tojó megoszthat egy azonos territóriumot. 
Az ilyen típusú fajon belüli változatosság ideális lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a változatosságért felelős ökológiai okokat megkeressük, mivel a filogenetikus (történeti tényezők) állandók. (A szürkebegyek összes egyedei azonos fajnak a tagjai). Emlékezzünk, hogy Emlen és Oring érvelésének a lényege, hogy a nőstények ökológiája határozza meg a hím taktikák evolúcióját. A tojó szürkebegyek táplálékainak változatossága befolyásolja elrendeződésüket a térben és ez pedig az egyedek párzása közötti változatosságnak a fő oka. 
A szürkebegyek apró magokkal és nagyon kicsi gerinctelen állatokkal táplálkoznak, amelyek denzitása helyről-helyre különböző. Egyes tojók nagy területen mozognak, mivel a zsákmány denzitás alacsony, míg más tojók az összes szükségleteiket egy kis területen megtalálják, mivel az gazdag apró bogarakban. Egy hím gazdaságosan képes monopolizálni egy kis territóriumot, és az azon lévő tojót és ennek monogámia az eredménye. Ha azonban a tojónak nagy táplálékkereső területe van, egyetlen hím nehezen képes a többi hímet távol tartani /21. ábra/. Ha más hímek beólálkodnak a territóriumba, ezen hímek próbálnak párzani a tojóval és ez nyilván sikerül is, annak ellenére, hogy az elsődleges hím őrzi párját. A tojók úgy tűnik, hogy biztatják az idegen hímeket időnként eltűnve az elsődleges hím közeléből, amelyet meg tudnak tenni, mivel sűrű takarásban táplálkoznak. A másodlagos hímek, amelyek a tojóval párosodnak, gyakran segítik a fiókák etetését. Az ilyen tojó poliandriát gyakorol, amely számára előnyös, s a másodlagos hímek, amely rendszerint egy fiatal madár, amely képtelen volna saját maga megvédeni egy tojót. Olyan mértékben, amennyire a tojó használja a másodlagos hím spermiumát, hogy bizonyos tojásait megtermékenyítse, a poliandria csökkenti az elsődleges hím fitneszét. 
A poligín hímek azon kivételes madarak, amelyek képesek megvédeni annyira nagy territóriumot, amely két tojó táplálkozási helyét foglalja magába. Csupán nagyon ritkán képes egy hím ezt elvégezni és gyakrabban két monogám pár egyesül az egymással határos és átfedő territóriumokon, azért, hogy poligín hímek és poliandriás tojók kombinációját képezzék. 
Ha helyes az a feltételezés, hogy a tojó táplék kereső területének nagysága befolyásolja azt, hogy a hím milyen könnyen képes monopolizálnia a párját, akkor a tojó territóriumának szűkülésének csökkenteni kell a poliandria valószínűségét /178/. Davies és Lundberg etetőket helyeztek ki rozzsal és lisztbogárral néhány tojó mozgáskörzetében és hónapokon keresztül ellátták őket ezen táplálékokkal. Azon tojók, amelyek táplálékellátáshoz hozzáférhettek, csökkentették a táplálékkeresési körzetüket, átlagosan 40 %-kal. Ezen tojók gyakrabban vettek részt monogám viszonyban, mint a kontroll tojók, azokon a területeken, ahol nem kaptak táplálék ellátást. 
Ezek a megfigyelések és kísérletek biztonságot adnak nekünk, hogy a tojó ökológia határozza meg a hímek párzási kompetíciójának szabályait és alakítja az állatfajok párzási rendszerének sokféleségét. 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org