Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
A monogámia ritkasága és típusai
Monogámia a madaraknál
A madarak monogámiájának legismertebb eseteit nyilvánvalóan azoknak a madaraknak a körében találjuk, ahol a fajok kb. 50 %-ában a hímek csupán egyetlen tojóval tartanak fenn párkapcsolatot egy adott fészkelési időszakban /463/. Bár a pár őrzése szerepet játszik a hím további párok szerzési lehetőségének feladásában /13. fejezet/, de nem valószínű, hogy ez a tényező, ami a monogámiát adaptívvá teszi a hím madaraknál. Az a tény, hogy a tojók tojásokat raknak azt jelenti, hogy a hím partnerüknek lehetősége van hasznos szülői szolgáltatásokat nyújtani - tojások kotlása, fiókák melengetése, védelme, etetés - így a hím szülői gondozása lényegesen növelheti a hím utódainak számát, amelyet egyetlen egy partnerrel produkálhat. Ez a növekedés elméletileg kompenzálhat ilyen potenciális reproduktív nyereséget egy nem gondozó hímmel szemben, amely további tojókat hajkurász /602/. 
A hím szülői gondozásának előnye különösen nagy lehet, azon fajoknál, amelyeknél a tojók egy időben szaporodnak. Azon időre, amelyben az udvarlás teljes, a poligíniához szükséges további párok nélküli tojók száma kicsi. Ezen feltételek mellett a hímek nyernek párjuk melletti reproduktív sikerességgel, és a tojók nyernek míg pár nélküli hímeket választva partnernek, ahelyett, hogy más tojókkal megosztanák az utódok gondozását. Az a tény, hogy számos madárfajban a pár egyetlen fiókát is gondoz, javasolja, hogy ezen fajokban a hím részvétele a gondozásban lényeges a tojóknak, ahhoz, hogy utóda legyen. Ha a hímnek meg kellene osztania a gondozását két vagy több tojó között, akkor lehet, hogy végeredményben egyetlen utódhoz sem jutna /865/. Más fajokban, ahol a fészakalj nagyobb, a hím szülői hozzájárulása a reproduktív sikerhez, egyes hímek kísérletes eltávolításával tesztelték. Eléggé bizonyos, hogy az özvegyen maradt tojók kevesebb fiókát neveltek fel, mint a hímekkel rendelkező kontroll madarak /13. ábra, 511/. Így a monogámia előnyös lehet a hímek és nőstények számára egyaránt bizonyos feltételek mellett, és szintén lehetséges, hogy akkor fordul elő, amikor a monogám nőstények sokkal nagyobb fitneszhez jutnak, mint azok, amelyek poligín hímmel párosodtak. Ilyen feltételek mellett a tojók nem párosodtak a már párral rendelkező hímmel és támadniuk kell más tojókat, amelyek próbálnák megosztani partnerüket a territóriumokon és a forrásokon /602/. 
Hogy ezen lehetőségek között különbséget tegyen, Mats Bjorklund és Bjorn Westman figyelte a hím eltávolításnak a hatását a széncinegék reproduktív sikerességéhez. Ez egy olyan madár, amely változó minőségű élőhelyen fészkel /9. fejezet/. Az egyik ok, ami miatt a tojó másodrendű élőhelyen élő hímmel párosodik az az lehet, hogy a tojók többet nyernek a monogám hímmel párosodva, mintha csatalakoznának a preferált élőhelyen élő hímhez, másodiknak. Ez a predikció úgy tűnik, hogy igaz a Mats Björklund és Björn Westman által tanulmányozott széncinegéknél. Az elsődleges élőhelyen (lomberdőkben) a tojók egyetlen hímmel párosodva majdnem 8 fiókát repítettek, melyek átlagos súlya 18,5 gramm volt. Másodlagos élőhelyen (tűlevelű erdő) a monogám pár kb. 7 fiókát repített, melyek átlagosan 17,5 gramm súlyúak voltak, Bár a cinegék a tűlevelű erdőkben nem voltak olyan sikeresek, mint a lomberdeiek, ezek mégis jobb eredményt értek el, mint a kísérletes párok, amelyekből a hímet eltávolították a fiókák kelése utáni néhány nappal, s ahol kevesebb, mint 6 fióka repült ki 16,5 gramm átlagos súllyal. Az a tény, hogy a poligín hím, amelynek két tojó van a territóriumán, 11 fiókát is képes kirepíteni, akkor is, ha egyik tojót sem segítette, javasolja, hogy a poligínia előnyös lenne a hím széncinegéknél. De a tojó párválasztása megakadályozza a hímeket, hogy poligínekké váljanak. A széncinege fészkelési helye változatos, de nem eléggé változatos ahhoz, hogy kompenzálja a tojót, amely már párosodott hímet választana és elveszítse fél vagy összes gondozását a hímnek a fiókák etetésében. 
Susan Hannon azt a kérdést vizsgálta, hogy ki nyer a monogámiával a hódfajdnál. A széncinegéhez hasonlóan ez is egy monogám madár de Hannon képes volt poligíniát előidézni ezen fajnál a populációból több hím eltávolításával. Ennek eredményeként egyes tojóknak meg kellet osztozniuk a hímekkel, míg mások monogámok maradtak. A hódfajdnál a hímek partnerüket segítik a predátorokra figyelve, míg a tojók a kotlás előtt és alatt táplálék után járnak, továbbá a hímek védik a fészekaljat, miután a fiókák kikeltek. Ha a hím segítség növeli a hófajdok fiókájának kelési és felnevelési sikerességét, akkor különbségnek kell lenni a tojók által kirepített fiókák számában a monogám és a poligín hímekkel rendelkező tojók között. A monogám tojók átlagosan 5,1 fiókát repítettek, míg a poligínek 4,7-et. Ez nem szignifikáns különbség. Továbbá a két csoportba tartozó fiókák átlagos súlyának különbsége kicsi és nem szignifikáns és a túlélési esélyük is hasonló. 
Hannon ezután megvizsgálta, hogy a tojók, amelyek monogám módon álltak párban, valószínűbben visszatérnek-e a következő évben, mint azok a tojók, amelyek poligín párokból származnak és a kutató szignifikáns különbséget talált. A monogám tojók közel fele visszatért, míg a poligín tojók csupán negyede szaporodott a területen ismét. Ha ezen különbségek a poligín tojók nagyobb mortalitását jelzi, ami valószínűbbnek tűnik, akkor a monogámia előnyei a tojók számára nyilvánvaló, a tojók hosszabb ideig élnek és több fészekaljuk lehet, még akkor is, ha egyes időszakokban ők kompenzálhatják a csökkent hím gondozást. Ez az eredmény szintén segít megmagyarázni, hogy miért támadják a tojó hódfajdok más tojókat, így monogámiát kényszerítve a partnerükre. 
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org