|
|
|
A monogámia
ritkasága és típusai
|
| |
| Mivel
a legfontosabb hím taktika, hogy a lehető legtöbb petét megtermékenyítsék,
a hímeknek ritkán előnyös, hogy csupán egyetlen nőstényre korlátozzák
magukat. Fajon belül elterjedt monogámia rendszerint ritka, de
nem ismeretlen. A monogámia evolúciója akkor fordul elő, amikor
a poligínia potenciál annyira csökken a nőstények ritkasága miatt,
hogy miután egy potenciális párt talál egy hím többet nyer, hogyha
védelmezi öt, minta elhagyná és további párt próbál találni. |
| Egyes rovarok hímjei a monogámiát
látványos módon érik el. Úgy, hogy partnerüket a haláluk után
is őrzik. Nézzük a méh heréket, amelyek ivarszervüket a királynőben
hagyják, ha sikerül párzaniuk vele a levegőben /554/. Ezután a
here rövid időn belül elpusztul, így biztosítva, hogy
a here monogám marad. A here genitáliája /11. ábra/ a királynőben
marad, amíg egy másik here azt el nem távolítja, és a herék képesek
kopulálni a királynő előző partnere által otthagyott párzási jelenléte
ellenére vagy addig amíg a dolgozók a királynőtől leválasztják
a here genitáliáját a bolyba érkezéskor /438/. |
| Annak
a bizonyítása még hátra van, hogy az öngyilkos adományozása a
párzási védjelnek megnehezíti más hímeknek, hogy pározzanak a
királynővel, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy ez a jel nem akadályozza
meg teljesen a királynő ismételt párosodását. De ha, és a ha itt
hangsúlyos, ha a genitáliai dugó csökkenti a spermium kompetíciót
csupán kissé is azzal, hogy csökkenti a királynő által elfogadott
partnerek számát, a herének előnyös lehet az elpusztulás,
mivel a tényleges ivararány a méhek tradicionális párzási helyein
különösen hím többségűek. A területen található minden egyes fogékony
nőstényre a herék ezrei esnek, amelyek képesek a párzásra. Az
erősen eltorzult ivararány azért fordul elő, mert
mindegyik méhtelep sokkal több herét termel, mint királynőt, mivel
gyakorlatilag nincs esélye egyetlen hímnek sem, hogy életében
kétszer pározzon, így egy herének akkor éri meg elpusztulni a
párzás után, ha ezen a módon csupán kissé is, de növeli a peték
megtermékenyítési arányát /766/. |
| A
pár őrzésén keresztüli monogámia kevésbé spekulatív esetét nézzük
meg a Hymenocera picta rákocskánál /12. ábra/, amelynél szintén
a tényleges ivararány erősen hím többségű /838/. Ezen faj nőstényei
csupán vedlés után néhány óráig fogamzóképesek, ami minden kb.
három hét alatt egyszer fordul elő. Tekintve ezt az intervallumot
és a nőstények szétszórtságát, kockázatos és energetikailag költséges
lenne a hímeknek, hogy egymás után több fogékony nőstényt találjanak.
Ehelyett,
amikor egy hím felfedezett egy nőstényt, az vele marad, a többi
feltűnt hímet elűzi és párosodik partnerével, közvetlen azután,
miután az vedlett. |
| |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 