Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
A poligínia gyakorisága és típusai
Lek poligínia
 
A nőstények közvetlen védelme, vagy a nőstényeknek szükséges források védelme nyilvánvalóan értelmes módja a hím taktikáknak pár biztosításáért. Vannak azonban olyan fajok, amelyeknek hímjei erősen territoriálisak azon tény ellenére, hogy a territóriumok nagyon kicsik és nem tartalmaznak háremet sem pedig valamilyen forrást, ami jelentős lenne a párok számára. A nőstények ezen szimbolikus territóriumokat látogatják, csupán azért, hogy egy párt válasszanak maguknak. Kopulálás után a nőstény elmegy és lehet, hogy többé nem is látja párját. Ez a furcsa párzási rendszer, lek poligínia, arról a tényből kapta a nevét, hogy a hím territóriumok gyakran tradicionális pózolási helyeken csoportosulnak, amit leknek neveznek. 
A dél-amerikai barátpipra tipikusan lekkel szaporodó faj /483/. A hímek territóriuma semmilyen értéket nem tartalmaz a tojó számára, csupán az erdőben lévő egy vagy néhány facsemetét, és a csemete alatti kopasz foltot tartalmazzák, amelyről a hím eltakarítja a szemetet, hogy elvégezhesse udvarló pózolását /7. ábra/. Egy 150-200 négyzetméteres területen 70 pózolási udvar is előfordulhat. A hímek a pózokat rendszerint a faágak közötti gyors ugrándozásokkal kezdik, hangosan összecsapdossák a szárnytollaikat repülés közben. A hím ezután megfeszíti a testét, mielőtt leugorna a földre egy csattanással, majd rögtön visszaugrik az ágra egy zümmögés közben és ezt fel-le végzi olyan gyorsan, hogy ugráló és felrobbanó rakétacukorkára emlékeztet /736/. 
A tojók érkezése a lek helyhez, sok hím egyszerre történő pózoláshoz vezet, amelyet az erdőben távolról is lehet hallani. Ha a tojó fogamzóképes és kiválaszt egy partnert, akkor ezen hím fájához repül egy közös zümmögés sorozatért, amit a kopuláció követ. Ezután a tojó elrepül fészkelésbe kezdeni és a hím marad vissza és a következő partnernek udvarol. 
A hímek párzási sikereinek nagy különbsége jellemző a lekfajokra. Alin Lill azt találta, hogy a 10 hímmel rendelkező lek-en az egyik hím majdnem 75 %-át érte el a feljegyzett 438 kopulációnak, míg a második hím 56 párzást ért el /13 %/, míg a további hím kapta a csupán 10 kopulációt. 
Nyilvánvaló hasonlóak figyelhetők meg a szatén lugasépítő madaraknál /12. fejezet/, amelyeknél a tojó a hím territóriumát csupán azért látogatja, hogy pározzon a hímmel, amelyek párzási pózolása az abszurditás határát súrolja. A lugasépítő madaraknál is egyes hímek óriási sikert élveznek, míg mások egyáltalán nem párosodnak. Lill képtelen volt találni bármilyen tulajdonságot, amellyel a sikeres hímek különböztek volna a sikertelenektől, de a lugasépítő madaraknál láttuk, hogy a jól megépített lugasok több párzást adnak. Számos más lek fajnál azon hímek kapják a párzások aránytalanul nagy számát, amelyek udvarlása furcsa és ezt gyakran végzik /262, 368/. 
A lek viselkedés egyáltalán nem korlátozódik a madarakra. Pl. a szaporodási időszak alatt a nyugat-afrikai kalapácsfejű denevérek hímjei /8. ábra/ folyópartok mellett gyűlnek össze esténként, tradicionális pózolási helyeken /90/. A fán magasra gallyazva mindegyik denevér egy territóriumot véd, amely kb. 10 méter átmérőjű, amelyek lefelé lógnak. A hímek hangos kiáltásokat végeznek, amely úgy hangzik, mintha egy üveget hozzáütnénk egy porcellán mosogatóhoz. A fogékony nősténydenevérek a lek-hez repülnek és a hímek mindegyike egy eszeveszett szárnycsapdosó pózzal és furcsa vokalizációval válaszol (figyeljük meg a barátpipra és a szatén lugasépítő madarakkal a konvergenciát) a hímek nagy része nem tud párt vonzani magához, míg a hímek csupán 6 %-a volt felelős az összes párzás 80 %-áért 1974-ben az egyik lek-en. 
Vajon miért viselkednek a hím lugasépítő madarak és kalapácsfejű denevérek ezen a módon? Jack Bradbury úgy érvelt, hogy ha ezen fajoknál a nőstények csoportokban lennének, akkor a hímeknél, más párzási rendszer alakulna ki . A lek az a taktika, amit a hímek utolsónak használnak, mivel az alternatív taktikák nem kivitelezhetők, mivel a nőstények széles körben és egyenletesen szétoszlottak. Az Észak-Amerika nyugati részén élő prérityúkoknál a párzási rendszernek és a tojók kb. 1000 hektáros területen mozognak, míg egy nem lek-kel szaporodó fajnál a tojók mozgáskörzete 1 és 10 hektár között változik /283/. A nőstény barátpipra lugasépítő madarak és kalapácsfejű denevérek hasonlóan nem élnek nagy csoportokban, hanem nagy távolságokon belül mozognak, hogy szétszórt táplálék forrásaikat összegyűjthessék, különösen fügét és más trópusi gyümölcsöt. A táplálékforrás védelmét megnehezíti ezen fajok kiszámíthatatlan és rendszertelen gyümölcsérlelése. Annak a hímnek, amely megpróbál egy territóriumot fenntartani egy fa körül, hosszú ideig kellene várakoznia, mielőtt a gyümölcsök csalogatóvá válnának, s mielőtt egy trópusi gyümölcsfa megérlelte gyümölcsét, gyakran olyan sok fogyasztót képes eltartani, hogy lehetetlenné teszi egyetlen hím védelmét a fa körül. Így a nőstények táplálkozási ökológiája ezen fajokban megnehezíti, hogy a hímek monopolizálják a nőstényeket közvetve, vagy közvetlenül. Ehelyett a hímeknek értékeiket mutogatniuk kell a válogatós nőstényeknek, amelyek a lek területéhez látogatnak a hímek felmérésére. 
Azt a hipotézist, hogy a nőstények táplálék összetétele befolyásolja a hímek párzási rendszerét, a paradicsom madaraknál derítették fel alaposan, amely csoportban néhány faj forrásokkal rendelkező territoriális, míg mások lek szaporodási rendszerűek. Bruce Beehler és Stephen Pruett-Jones szoros kapcsolatot fedezett fel a táplálék-összetételben található gyümölcsök aránya és a lek párzási rendszer gyakorisága között /9. ábra, 52/. A rovarevő paradicsom madarak territóriumot védenek valószínűleg olyan helyeken, amelyek elsőrendű rovar ellátással rendelkeznek. A gyümölcsevők kicsi pózoló helyekkel rendelkeznek, amelyeket a tojók csupán párosodni látogatnak. Az Új -guineai paradicsommadarak által látogatott gyümölcsfák szintén szétszórtan találhatók és ezen fákat gyakran számos más faj is használja. 
A lek poligíniáról számos megoldatlan, vagy csak részben megoldott kérdés van. pl. miért pózol a szatén lugasépítő madár, míg a hím barátpiprák és kalapácsfejű denevérek viszonylag kis területekre sűrűsödnek? A szoros lek territóriumokkal rendelkező fajok azok-e, amelyekkel a nőstények aktív párválasztást gyakorolnak, és nem párosodnak az izolált hímekkel és az együtt pózoló hímek csoportjából választva ki a párokat. Vagy a hímek eloszlása a nőstények mozgáskörzetének természetéből következik-e. Vajon a nőstények eloszlása létrehoz-e forró pontokat, ahol számos nőstény feltűnik és ez kedvezne a hímeknek erre a helyre agregálódáshoz /91/? Vagy a hímek azért fordulnak elő a lek helyen, csupán, mert máskülönben ragadozó veszéllyel néznének szemben /11. fejezet/. A lek-kel szaporodó fajoknál azt kérdezhetjük, miért nem segítik a hímek a párjukat ismerve, hogy a monogámia szülői gondozással a madarak nagy részének preferált lehetősége / lásd 458. oldal/. Talán a lek fajokban annak ellenére, hogy a tojók előnyét szolgálná a pár részvétele a fiókák nevelésében, a hím szülői haszna a megnövekedett utódok túléléséből kompenzálódik a csökkentett párzási lehetőségek költségével? A trópusi esőerdőkben a barátpipra és más lek fajok hímjei szinte az egész évben képesek költeni, amely feltétel megsokszorozza a hímek párzási esélyeit, amelyek nem kötöttek le egyik tojó fiókáinak nevelésével sem. Azonban sok madár amelynél lek rendszert találunk nem trópusi, hanem mérsékeltövi területeken fészkel. 
Alternatívaként lehet hogy a tojók nyernek azzal, hogy a hím nem vesz részt a fiókák gondozásában. A predáció nyilvánvalóan a trópusi madarak fő problémája és lehetséges, hogy egy második felnőtt madár, amely a fészekhez ki és be járkál, csupán növelné a fészek feltűnőségét a ragadozóknak. Ez csökkenti a hím szülői gondozás hasznát. Továbbá mivel a gyümölcsevő tojók magukat és utódaikat gyakori gyümölcsökkel etetik, amelyet gyorsan össze lehet kapkodni, a hím szülői gondozásának haszna csökkent értékű. Ezen és más alternatív hipotézisek közti diszkrimináció még további intenzív teszteket igényel.
 
 
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org