Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
A poligínia gyakorisága és típusai
A forrásvédő poligínia
 
Egyes fajok nőstényei nem csoportokban élnek és ez megváltoztatja a párért folyó küzdelemben résztvevő hímek opcióit. Azonban a hímek úgyis képesek lehetnek territórium védelemre, amellyel poligínné válhatnak, ha a nőstényeknek szükséges források térbelileg foltozottak. Pl. nőstényeknek szükséges táplálék diszkrét foltokban fordul elő. Az értékes táplálékcentrumok védelmére egy hím számos nősténnyel képes párzani, amelyek táplálékot keresnek. Egy afrikai antilop az impala hímjei gazdag legelők ellenőrzéséért küzdenek, amely vonzza a nőstény csordákat. Minél nagyobb és gazdagabb a mező, annál hosszabb ideig maradnak a nőstények e legelőn, következésképpen több nőstény jön ösztruszba és párzik a forrásvédő hímmel /401/. Egy távoli rokon madár a dél-amerikai vikunya hasonló rendszert fejlesztett ki. A hímek a legjobb táplálkozó területekért küzdenek, amelyekből kevés van és a nőstényekkel párosodnak, amely hozzájuk csatlakozik a táplálkozási territóriumokban /267/. 
A narancsszínű mézkalauzmadár a poligín forrásvédő madarak reprezentánsa /160/. Ez a faj nagyon specializált táplálékkal rendelkezik, nevezetesen lépes mézzel, amely nyitott lépekből elérhető a délkelet-ázsiai óriás méheknél. A madarak immunisak a méhszúrásokkal szemben és nyugodtan táplálkoznak a lépen. Egyetlen nagy óriásméh által termelt viasz képes eltartani több madarat. A hímek a méhtelep birtoklásáért küzdenek és több nősténynek, de egyetlen egy hímnek sem engedik meg, hogy birtokukban lévő viasszal táplálkozzon /4. ábra/. Viszonzásként a nőstények néha párzanak a territórium tulajdonossal. 
Ilyen típusú rendszerben a hím által ellenőrzött forrásmennyiségnek korrelálni kell párzási lehetőségekkel. Ezt a predikciót kísérletesen tesztelték a kisasszony szitakötőknél. Ezek a kedves rovarok készségesen védik a lebegő növényzetből készített csíkokat, a megfigyelő által elhelyezett vízáramban. A pozíciós források különböző mennyiséggel ellátott territóriumokra csalogatott nőstények figyelésével meg lehet határozni ennek a változónak a hatását a párzások számára /5. ábra, 7./ Bár a forrásgazgdag helyek több nőstényt vonzanak, így több küzdő hímet is vonzanak, és ez a territórium birtoklásának gyors kicserélődéséhez vezet. Így a hímeknek van egy trade-off-ja a helyek monopolizálásában, amelyek jelentsen különböznek a nőstények által igényelt új pozíciós forrásokban. 
Azokban a madárfajokban amelyeknél a hímek forrásokkal rendelkező territóriumokat védenek szintén van a tojó csalogatásnak trade off-ja a hímek számára, a szokatlanul produktív értékes helyeken. A legtöbb madárfaj hímje, kivéve a narancs színű mézkalauz madarat, részt vesz a fiókák gondozásában. Az a tojó, amely egy már párral rendelkező hímmel párosodik, arra kényszerül, hogy a hím szülői gondozását megossza az első feleséggel. Ahhoz, hogy a poligínia előnyös legyen a nőstényeknek azon fajokban, amelyeknél a hímek gondozzák az utódokat, a territóriumokon lévő forrásoknak kivételesen gazdagnak kell lenni. Ha a nőstényt nem kompenzálja a gazdag táplálék vagy különösen jó fészkelőhely, a szelekció azon nőstényeknek kedvez, amelyek elkerülik a már korábban párral rendelkező hímeket. 
Ezt a predikciót tesztelhetjük úgy, hogy megvizsgáljuk a tojók reproduktív sikerességét, amelyek különböző számú tojóval rendelkező hímmel állnak párba. Michael Monahan a pirosvállú csirögék kaszálón fészkelő populációját tanulmányozta, s azt találta, hogy a különböző nagyságú háremekben a kirepült fiókák száma nem különbözött szignifikánsan /6. ábra, 565/. Ezen eredmény szerint a tojók valamilyen módon felmérik a különböző territóriumokon a reproduktív esélyeiket és mérlegelik a már jelen lévő fészkelő többi tojó számát a terület táplálkozási értéke vagy biztonságával szemben. 
Michael Carey és Val Nolan egy hasonló vizsgálatot végzett az indigó sármánnyal. A hímjei gondozzák az utódokat és territóriumokra nulla egy vagy két párt vonzanak a mezőn /133, 134/. A monogám tojók amelyek viszonya a teljes fészkelési időszakban egyetlen egy hímmel tartott, csupán kissé voltak reproduktív sikerűek, mint azok, akik poligín háremben vettek részt. /1. táblázat/. Mivel a háremben lévő második tojó rendszerint akkor érkezik a fészkelési területre, miután a legtöbb hím elfogadható territóriumokat már foglal, ezen tojó várható reproduktív sikeressége, ha egy pár nélküli hímet választ, valószínűleg nagyon alacsony. A már párosodott szuper-territóriummal rendelkező hímhez csatalakozással ez a tojó nagyobb sikerességet képes elérni. 
A kormos légykapónál azon tojók, amelyek poligín hímmel párosodnak szignifikánsabban alacsonyabb reproduktív sikerűek, mint azok, amelyek megosztatlanul kapják a fiókáiknak az apa gondozását. Két párral rendelkező hímek képtelenek segíteni mindkét tojót ugyanúgy mint egy monogám hím és ez csökkentheti a tojó esélyeit a fiókák kirepítésére. Akkor mégis mért választanak a tojók poligín légykapót párnak? 
Rauno Alatalo és munkatársai javasolják, hogy ezen légykapók valójában nem választanak, hanem párjuk becsapja őket, akinek sikerül két egymástól távol lévő territóriumot fenntartani és mindegyikén van egy fészkelő üreg (ez egy kritikus forrás a tojó légykapóknak). Két territórium között ide-oda repülve a hímek két párt is beszerezhetnek, amelyek nem tudnak egymás létezéséről. Mindegyik tojónak hiányzik az az információ amely lehetővé tenné hogy elkerülje a rossz döntést és így letelepszik a hím territóriumán és viszonylag kevés segítséget kap a fióka nevelésben a későbbiek során a territoriális hímtől. Bár a tojók átlagos reproduktív sikere alacsonyabb, mint a monogám tojóké, a két tojó sikerességének összege nagyobb, mint a monogám tojóé és ez előnyös a poligín hím számára /4,6/. 
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org