|
|
|
A poligínia
gyakorisága és típusai
|
| |
| Az
állatfajok nagy többségére a poligínia jellemző. A poligín fajok
azok, amelyekben egyes hímek több nősténnyel képesek párosodni
egyetlen szaporodási időszakban. Mivel az ivararány a legtöbb
fajban kb. egy-egy, az a tény, hogy bizonyos hímek poligíniát
érnek el, azt jelenti, hogy mások monogámok lesznek (egyetlen
egy nősténnyel párosuló hímek) és további hímek egyáltalán nem
párosodnak, mivel a nőstények rendszerint csupán egyetlen hímmel
párosodnak. A poligín szatén lugasépítő
madár ezt mutatja, mivel néhány hím párzik a tojók nagy többségével
és sok hím egyetlen egy párhoz sem jut a szaporodási időszakban
/82/. |
| A
poligínia gyakori mivel e hímek reproduktív sikere gyakran a megtermékenyített
nőstények számának egyszerű függvénye és ez a kapcsolat intenzív
kompetícióhoz vezet a hímek között a párokért. Azok a hímek amelyek
nyernek ebben a kompetícióban definíció szerint poligínek. |
| Stephen
Emlen és Lewis Oring javasolta, hogy a hímek küzdelmének módját
a nőstények térbeli elrendeződése alapvetően meghatározza, amelyek
viszont a ragadozónyomás, táplálékeloszlás és a nőstényeket befolyásoló
ökológiai faktorok következményei. A kutatók érvelésének lényege,
hogy a különböző környezeti nyomások befolyásolják, hogy a nőstények
csoportokban vagy szétoszolva fordulnak elő, a csoportos nőstényeket
gazdaságosan lehet monopolizálni egyetlen hímnek is, míg a szétszóródott
nőstényeket nem lehet ellenőrizni sokkal nagyobb energia és idő
költség nélkül. Észre kell venned, hogy Emlen érvelése
a 9. fejezetben ismertetett territorialitás költség-haszon megközelítésén
alapul, minél nagyobb a védett terület annál nagyobb a territórium
tartó költsége és annál kevéssé valószínű, hogy a territorialitás
kifejlődjön. |
|
Egy
evolúciós megközelítés 