14. A párzási rendszerek ökológiája

Bevezetés

A szexuális szelekció alakítja a hímek és nőstények gyakran ellentétes reproduktív stratégiáját. A nemek taktikáinak együttese az adott faj párzási rendszerét állapítja meg, amelyet tradicionálisan három kritérium alapján kategorizálnak. 1. A szaporodási időszakban az egyeddel párosodott partnerek száma 2. A hím és nőstény párkapcsolatának és szülői gondozásban együttműködésének alapján 3. A párkapcsolat mennyi ideig marad fenn. Mivel ezen tulajdonságok számos kombinációja kényelmetlenül sokféle párzási rendszerhez vezethet, az én preferenciám az egyetlen fészkelési szezonban szerzett párok száma alapján történik. Még csupán ezen egyetlen változó alapján is jelentős változatosságot lehet találni párzási rendszerekben és ezen változatosság értelmezése a fejezet fő célja. A párzási rendszerek ökológiáját Stephen Emlen és Lewis Oring fejlesztette ki /239/. Ezen kutatók úgy érvelnek, hogy a szexuális szelekció több, nemcsak a hímek és nőstények szülői invesztálásának különbsége okozza, hanem számos kulcsökológiai tényezőt is, beleértve a predációt, a táplálékeloszlást és más források eloszlását, amelyek meghatározzák hol fordulhatnak elő a nőstények. A nőstények eloszlása viszont rendszerint befolyásolja, hogy milyen párzási taktika hatásos a hímeknél, és ezen tényezők megértése jelentsen segít megmagyarázni, hogy miért található olyan sokféle párzási rendszer az állatvilágban.