Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Hölgyválasz: a hímek nem áldoznak az utódok gondozására
A jó gén és az elfutó szelekció hipotéziseinek tesztelése (3/3)
 
William D. Hamilton és Marlene Zuk azt a hipotézist tesztelte, hogy a színezet egy becsületes jelzője a hím fiziológiai kondíciójának madarakban /334/. A két kutató javasolja, hogy csupán a legegészségesebb egyedek képesek fenntartani a látványos, csillogó színezetű tollazatot, kiváló állapotban. A madár fajok eltérők a káros paraziták támadásának kivédési képességében és ez a változatosság tette lehetővé hogy Hamilton és Zuk tesztelje a predikciót, hogy a hímek feltűnősége korrelál a parazita fertőzöttség esélyével. A predikció logikája, hogy amikor egy faj hímjei jelentősen különböznek parazita fertőzöttségben, akkor a nőstényeknek előnyös újabb partnert választani amelyek becsületesen jelzik a hím egészségét, mivel az utód örökölni fogja ezt a rezisztenciát. A parazitás fertőzés kis veszélyének kitett fajokban ennek az információnak kicsi a jelentősége a nőstények választásában, így a nőstényeknek nem kell preferálnia a feltűnő egészséges tollazatot hordozó hímeket. 
Hogy a predikciót tesztelje Hamilton és Zuk parazitológiai irodalomból gyűjtött adatot, hogy meghatározza egy bizonyos faj tagjainak parazitás fertőzöttségi kockázatát. A két kutató sorba állította a fajokat egy olyan személy segítségével, amely nem ismerte a parazita fajokat úgy, hogy a fajokat 1-től(nagyon szürke színű) 6-ig (nagyon csillogó) tollazatú fajokkal állította sorba. Azt találták, hogy a faj feltűnősége és a parazita fertőzés kockázata erősen, szignifikánsan korrelált. 
Ezt követően A. F. Read a parazita sorozat hipotézist tesztelte 109 madárfaj mintájával /661/. Azt találta, hogy ugyanilyen korreláció van a rikító tollazata és a protozoa vérparaziták jelenléte között. Továbbá megvizsgálta, hogy a korreláció hamis-e. Pl. lehetséges, hogy a paraziták a nagy madárfajokat fertőzik, a testsúlyhoz kapcsolódó bizonyos ok miatt. Ha nagyméretű madarak feltűnő színezetűek lennének, akkor a paraziták jelenléte és a fényes tollazat közti korreláció csupán véletlen hatás lenne a testméret és a parazita fertőzöttség közti okozati összefüggésnek. A testméret és számos más tényező kontrolálásával Read kimutatta, hogy nem ezek a tulajdonságok felelősek azon eredményért, hogy a madarak színes tollazattal fogékonyabbak a parazitákra. Ez a felfedezés támogatja az érvelést, hogy az ilyen tollazat már választási funkción keresztül evolválódott. A fenti összes példa konzisztens a jó gén hatással, de ezeket a fischeri elszabadult szelekciós folyamattal is értelmezni lehet. A jó gén hipotézis valóban közvetlen tesztje az lenne, ha kimutatná, hogy a bizonyos, csupán csak spermium átadó hímeknél a nőstényválasz az utódok nagyobb életképességével jár. Ezek nagyon nehezen végrehajtható kísérletek. Azon kevesek, amelyeket elvégeztek, ellentmondásos eredménnyel jártak. Christine Boake kimutatta, hogy bizonyos lisztbogár hímek több feromont bocsátanak ki és több nősténnyel párosodnak, mint az áltagos hímek /72/. De a preferált hímek utódainak túlélési aránya nem volt nagyobb, mint a kevéssé preferált hímeké. 
Másrészt azonban Bruce Woodward fontos apai hatásokat mutatott ki az utód életképességében, két ásólábú varangyban, amely fajoknál a nőstények képesnek tűnnek a nőstények közti választásra /867, 868/. Woodward nőstényektől petéket vett a laboratóriumba és két csoportra osztotta őket. Az egyik felét nagy hímtől származó spermiummal termékenyítette meg, míg a másik csoportot kisebb hímek spermiumával. A petéket és az ebi halakat ezután azonos kísérleti feltételek mellett tartotta és mérte a növekedési arányukat és túlélésüket. Az egyik fajban a nagyobb hímek spermiuma által megtermékenyített peték gyorsabban növő ebihalat eredményeztek, mint a kis hím spermiuma által megtermékenyítettek /3. táblázat/. Az ásó lábú varangyok időszakos tavacskákban fejlődnek az Egyesült Államok délnyugati részén és egy ilyen környezetben a túlélés gyakran függhet a fejlődés gyorsaságától. A másik ásó lábú béka fajnál a nagy és a kis hímek spermiuma által megtermékenyített ebihalak növekedési rátája nem volt különböző. Azonban a nagyobb hím ebihalainak túlélési esélye szignifikánsan jobb volt, mint a kicsiké. Ezek a kísérletek és néhány további más /724/ javasolja, hogy egyes fajok nőstényei jó géneket nyerhetnek bizonyos típusú hímek választásában. 
Azonban ennyire kevés jó tesztjét ismerjük a jó gén és az elszabadult szelekciós hipotézisnek és a legtöbb biológus úgy érzi, hogy a kérdés még egyáltalán nem megoldott. Valószínűleg a két típusú folyamat kombinálódik, hogy számos állatfajban a hím tulajdonság és a nőstény preferenciák evolúcióját mozgassa /19/. Amire most szükségűnk van, azok az analízisek, amelyek elmondanák ezen izgalmas lehetséges tényezők viszonylagos fontosságának a szerepét a szexuális szelekcióban. 
 
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org