|
|
|
Hölgyválasz: a hímek nem
áldoznak az utódok gondozására
|
|
Mit
preferálnak a nőstények? (2/2)
|
| |
| A
lugasépítő madarak és a vidapintyek nyilván a hímek vizuális udvarlásának
elemeit használják, hogy párzási döntéseiket elvégezhessék. Vannak
azonban más fajok is, amelyeknél a hímek nem vesznek részt a szülői
gondozásban és a hímek hangsúlyozzák a párzás alatti hangjelzéseket.
Vajon használják-e a tojók ezeket a jeleket, hogy
különbséget tegyenek a hímek között? Ann Hedrick találta, hogy
az egyik tücsökfaj nőstényei azokat a hímeket preferálják, amelyek
képesek viszonylag hosszú ideig ciripelni /352/. Ahogy a kutató
rámutat, az akusztikus jelzés nőstényre gyakorolt hatásásásnak
vizsgálata azért szép, mivel lehetséges, hogy többi hímet elcsalogatni
a jelzéstől úgy, hogy magnófelvételekkel tesztelik a hímek vonzó
képességét. Rendszerint ezt kísérletesen úgy végzik, hogy a nőstényt
két hangon szóló hangszóró közé helyezik, az egyik
egy ciripelés típust, míg egy másik egy másikat sugároz. A Hedrick
által vizsgált nőstény tücskök a félbeszakítatlan ciripelést sugárzó
hanghoz gyalogoltak, a 25 kísérlet közül 23-ban és ezt preferálták
a rövid időtartamú ciripelésekkel szemben. A kísérletes
procedúra eliminálja azt a lehetőséget, hogy a nőstények preferenciája,
amely az akusztikus jelzéseken alapul végeredményben befolyásolná
a többi hím tulajdonsága, vagy más apró hím-hím hatás. pl. amikor
két hím van jelen ugyanazzal a nősténnyel. |
| Ezt
a technikát példamutatóan használták a békák és varangyok akusztikus
párválasztásának vizsgálatában. Brian Sullivan kimutatta, hogy
a természetben a nőstény woodhouse varangyok sokkal valószínűbben
párzanak egy olyan hímmel, ami több brekegést ad percenként,
mint azzal, amelyeknek alacsony a gyakorisága /752/. Ez a varangy,
amely hímjei tavakban és folyó medrekben gyűlnek össze az éneklő
hímek kórusát alkotják, a nőstények meghallgatják a sok hímet
és azután a választásuk alapján az egyik hímhez mennek.
Annak tesztelésére, hogy a nőstény preferenciák természetes szelekcióval
alakultak-e ki és amelyet a hím brekegése akusztikus tulajdonságai
befolyásoltak, Sullivan nőstényeket a laboratóriumba vitt, két
hangosbemondó közelébe helyezett és itt alapos berekegést
játszott, különböző gyakorisággal. A 36 próbálkozás közül a nőstények
mindig a felé a hangszóró felé ugráltak, ahol a brekegés magasabb
volt. |
| A Sullivan által tanulmányozott wooudhouse-i
varangy populáció vizsgálatában nem volt korreláció a méret és
a percenkénti brekegések száma között, így a nőstényeknek nem
volt előnyös nagy hímekkel párzani. A panamai béka nőstényei azonban
preferálják a nagy hímeket /687/. A tungara békák kórusokat formálnak,
amikor a hímek egy tóban lebegnek, betöltve a levegőt a kétrészű
füttyentésükkel, az első részt egy vagy kettő záróhang követi.
A nőstények agregációkat képeznek és helyet változtatnak mielőtt
megengedik egy hímnek, hogy megragadják őket. A nagy hímek sokkal
nagyobb párzási valószínűséggel rendelkeznek, mint
a kicsik és ez nem azért van, mivel küzdenek a kis hímekkel /32.
ábra/. Michael Ryan meghatározta, hogy a nagy hímek füttyentései
különböznek a kicsiktől, de csupán a befejező hang frekvencia
mintázatában. A nagy hímek képesek viszonylag nagyobb energiát
produkálni a füttyentés ezen részében, és a párválasztási kísérletek
korábban leirt módján a nőstények következetesen az alacsonyabb
frekvenciájú záróhanggal végződő füttyöket preferálták /864/. |
|
Egy
evolúciós megközelítés 