Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Hölgyválasz: a hímek nem áldoznak az utódok gondozására
 
Eddigiekben áttekintettük azon általános hipotézis bizonyítékait, hogy amikor az egyik nem értékes forrásokat tud ajánlani a másiknak és a másik nem változó fitneszt befolyásoló tulajdonsággal rendelkezik, a párválasztás valószínűen előfordul. De számos olyan faj van, amelyekben a hímek nem segítik párjukat, vagy utódjukat a spermium átjuttatás után. Ezen fajokban a nőstények egyedül vannak, nincsenek nászajándékok, nincsenek források, amelyeket a hím territóriumán elérhetne, a hímek nem védik az utódokat, a hím spermiuma semmit nem tartalmaz, kivéve géneket. 
Ezen fajok közül különösen valószínű, hogy feltűnő hím tulajdonságokat látunk, extrém szexuális dimorfizmust és különleges párzási aktivitást, amely felkeltette Darwin érdeklődését is, a szexuális szelekció iránt. Néhány ausztráliai lugasépítő madár hímje pl. egy mindenes territóriumot véd, és részt vesz a szülői gondozásban, míg más fajok, pl. a szatén lugasépítő madarak a nőstényekre hagyják a gondoskodást. Egy gondoskodó lugasépítő madár hímje igen hasonlít a tojókhoz és az udvarlása egyáltalán nem speciális. A szülői gondozásban nem résztvevő fajoknál találjuk a legbámulatosabb lugasokat és a szokatlan pózokat és a Bach-ot idéző hangokat. 
Hasonló jelenség fordul elő a dél-amerikai cotingáknál. Néhány ilyen madárfajban a hímek és a nőstények együttműködő szülőpárokat képeznek, és ezek a kotingák mérsékelt udvarló viselkedést mutatnak és csökkent szexuális dimorfizmust. De vannak olyan fajok, pl. a kalapácsoló madár /735/ ennél a fajnál a hímek semmilyen gondozásban nem vesznek részt, hanem napjaikat az erdők fáinak tetején ülve töltik, csengetés szerű hangokat elképesztő hangerősséggel adják, amely territórium birtoklásukat reklámoz. A tojók az egyik hímtől a másikhoz repülnek, felgallyazva a hím fájának egyik ágát. A szép fehér és gesztenyevörös hím a szürke tojó felé ugrál, három gilisztaszerű lebenyét mozgatva, amely csőrének alapjától lóg és forgatva a lelógó lebenykéket csábosan. Barbara Snow írja, ahogy a hím kinyitja csőrét szélesre, hogy kiadja a hangját, közvetlenül tojó látogatója felé hajol. A tojó próbál elhajlani, olyan távol, ahogyan csak lehet, óvatosan kilépegetve az ág legvégére. A hang tulajdonosa azonban, mialatt a látogató hátrál az erős zaj elől, káprázatos látványt nyújt, amelyet nehéz leírni szavakkal, és aminek csupán kevés tojó látogató képes ellenállni /29. ábra/ Szinte mindig a tojó lép le és nem pedig a pár, ugyanúgy, mint a tojó szatén lugasépítő madár, ritkán engedi, hogy a pózoló hím megtermékenyítse. 
Ezen megfigyelések erősen javasolják a tojó választását, de ahogy azt korábban megjegyeztük, a tojó preferenciáján alapuló nem random párzás meggyőző bizonyítása szükséges, ha valaki ki akarja jelenteni teljes biztonsággal a nőstény párválasztását. 
Lehetséges pl. hogy a különleges tulajdonságai azon fajoknál, ahol a hímeknek nincs szülői invesztálása, csupán a hím-hím kompetíció eredményeként evolválódott, és hogy a nőstények egyáltalán nem diszkrimináltak és jelenleg sem diszkriminálnak ezen tulajdonságokat hordozó hímek között. 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org