|
|
|
Versengés a partnerért
és agresszió a hímek között
|
|
Kierőszakolt
párzás
|
| |
| Számos
faj hímjei a skorpiólegyek mellet kényszeríthetik a nőstényeket,
hogy pározzanak velük. Pl. a rákevő fóka vizsgálata kimutatta,
hogy a hímek olyan nőstények után kutatnak, majd velük maradnak,
amelyek úszó jégtáblán pihennek még függetlenné nem vált kölyökkel
/726/. Ismételt időszakonként a hímek megpróbálnak párzani a nőstényekkel,
azon tény ellenére, hogy a nőstények nem válnak fogamzóképessé
addig, amíg a kölyök szopik és nem független. A hímek nem finomak
a megközelítésükben. Gyakran
megharapják a nőstényeket miután visszautasították őket, vagy
viszonzásul megharapták őket. Egy kutatócsoport, amelyet D.B.
Siniff vezetett, figyelte, hogy a hímek és nőstények vérrel borítottak
a szexuális vitáik következményeként. Bár ez egy szélsőséges
példa, semmi sem illusztrálja jobban, hogy egy szexuális szaporodás
nem egy magasztos együttműködési kapcsolat, amely a faj fenntartását
lenne hivatott létrehozni. Egy hím rákevő fóka a nőstény minél
korábbi megtermékenyítésével nyer, mivel minél tovább vár,
annál valószínűbb, hogy egy rivális helyettesíti öt /726/. Továbbá
minél hamarabb kopulál, annál korábban kezdheti a következő partnerének
a keresését. A nősténynek másrészt az az érdeke, hogy felnevelje
a kölykét, és nem pedig idő előtt kitaszítsa a függetlenségbe.
Az eredmény szexuális konfliktus. |
| Bár
jó okunk van azt hinni, hogy a hím skorpiólegyek és a rákevő fókák
erőszakos kopulációi néha utóddal járnak, vajon az erőszakos kopuláció
adaptív-e? Az erőszakos közösülésért van egy alternatív hipotézis
is, amely szerint az erőszakosság egy mellékes, talán maladaptív
tulajdonság, azaz egy mellékterméke valamilyen proximális mechanizmusnak,
amely a hímek szexuális érdeklődését különösen hamar felkelti.
Ezen mechanizmusok lennének felelősek a hímek adaptív
párzási motivációjáért, de szintén elvezetnek az ilyen típusú
nem produktív szexuális índiszkriminációhoz, amely a hím darazsakat
és a méheket is virágokkal párzásra ingerli, a békákat, hogy megpróbáljanak
párosodni tornacipővel, vagy ujjakkal, vagy a rovarok,
hogy próbáljanak megtermékenyíteni sörösüvegeket /15. ábra/. Senki
sem érvel, hogy egy méh kopulációs kísérlete a sörösüveggel közvetlenül
adaptív lenne. Ugyanilyen érveléssel az erőszakos kopuláció egy
másik költséges mellékhatása lehet a hímek erős
szexuális késztetésének. |
| Tesztelhetjük,
hogy vajon az erőszakos közösülés maladaptív vagy adaptív reproduktív
technika úgy, hogy megvizsgáljuk, hogy a nőstények, amelyek petéit
a hímek megpróbálják megtermékenyíteni, speciális objektumai-e
az erőszakoskodó hímeknek. A fehérfejű gyurgyalag egy a számos
madár közül, amelynél az erőszakos kopuláció előfordul /240/ Ez
az afrikai madár folyóparti üregekben fészkel. Amint a nőstények
elhagyják a fészkeiket, hímek zaklatásainak vannak kitéve, amelyek
a telep közelében
gyűlnek össze. A hímek próbálják a nőstényeket a földre kényszeríteni,
s amint ott vannak, kloákájukat a nőstényéhez nyomják megpróbálva
átjuttatni az ejakulátumokat a nőstényekbe, amely nem a sajátjuk,
s amely rendszerint erősen ellenáll a párzás
kísérletnek, farkát és kloakáját erősen a földre szorítva. |
| Stephen
Emlen és Peter Wrege lejegyezte, hogy azon nőstények, amelyek
tojásokat raknak, így megtermékenyíthető petével rendelkeznek,
különösen gyakori célpontjai a hímek zaklatásának. Ugyanez figyelhető
meg a kis hegyi récénél, amely hímjei néha megerőszakolják a nőstényeket
/16. ábra, 3/. Így legalábbis néhány fajnál a madarak erőszakos
közülése alkalmanként produkálhat utódokat a hímeknek /561/. |
| |
|