Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 

 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)

Versengés a partnerért és agresszió a hímek között
Alternatív párzási technikák: evolúciós fennmaradás
 
Ha két vagy három módon lehet egy fajnál a pár szerzése, megkérdezhetjük, hogy vajon a szelekció miért nem eliminálta a kevésbé sikeres alternatívákat?
Számos esetben az egyik opció (pl. a domináns hím) nyilvánvalóan felsőbbrendű reprodukciósan a hímek többi technikájához képest /203, 436, . 10. ábra/. 
A játékelmélet, amelyet a 8. fejezetben mutattunk be és John Maynard-Smith fejlesztette ki és Richard Dawkins /183/ védelmezte, különösen hasznosnak bizonyult az alternatív taktikák analízisében. A játékelmélet lényege, hogy az egyik egyed fitnesz nyeresége függ, hogy a populáció többi tagjai mit csinálnak. Így a populációs interakciók meghatározzák, hogy a reproduktív kompetíciós játék melyik opciója fogja a legmagasabb fitneszt adni a játékban résztvevőknek. Ezt a stratégiát (viselkedési szabályok sorozatát) nem lehet helyettesíteni evolúciós időintervallum alatt sem alternatív viselkedés készlettel, amelyet így evolúciósan stabil stratégiának nevezünk, vagy ESS-nek. 
Az optimalizációs elmélethez hasonlóan a játékelmélet szintén fontos kvantitatív perdikciókhoz vezet, arról, amit az evolúciónak elő kell állítania és ezeket a predikciókat a valóságban lehet tesztelni /41/. Az optimalizációs elmélettel szemben azonban a játékelmélet figyelembe veszi a dinamikus interaktív aspektusát a szociális kompetíciónak. Ezen elmélet haszna segített lerombolni azt az elképzelést, hogy csupán egyetlen viselkedési tulajdonság készletet mutathat egy adott faj. Ha a megfelel feltételek rendelkezésre állnak, kettő vagy több különböző taktika a kompetítorokkal való foglalatoskodásban végtelen ideig együtt élhet. 
A játékelméletben a stratégia nem azt jelenti, amit a mindennapi beszédben, nevezetesen, hogy egy akció kell, amit az egyed tudatosan alkalmaz. Ehelyett a játékelmélet a stratégiát úgy definiálja, mintegy öröklött program, amely befolyásolja az állat akcióit, annak érdekében, hogy a reprodukció végső célját elérhesse /203/. E stratégia állhat csupán egyetlen taktikából, a holyva hímek viselkedése közti különbség, hogy az egyik nőstényhez hasonló taktikát használ, míg a másik territoriálist, úgy is kialakulhatott, hogy mindegyiknek volt egy öröklött, különböző stratégiája. Ha ez így volt, a szabály: mindig viselkedj nőstényhez hasonlóan amikor egy rivális hímmel kerülsz szembe - ellenére lenne a populációban egy alternatív stratégia, amely szerint: mindig próbáld fenntartani a territóriumot agresszivitással. Az egyik stratégia jobbnak bizonyul a másiknál, ha csak kis mértékben is, az evolúciós idő alatt ennek a stratégiának kell helyettesíteni a másikat, mivel nagyobb a reproduktív nyeresége. Így ha mindkét stratégia létezik a populációban, akkor egyforma fitnesszel kell lennie az egyedekre. Ez lehetséges, de rendszerint megkívánja a frekvencia függő szelekció valamilyen típusát, amelyet a sirály kolónia bátor és óvatos egyedeinek hipotetikus példájával tárgyaltunk /8. fejezet/. Más szavakkal: amikor két különböző stratégia alkalmazói léteznek a populációban, akkor egyenlő fitneszűek lehetnek. De ha az egyik típus gyakoribbá válik, akkor ennek alacsonyabb fitnesze lesz, amikor is az alternatív stratégia ideiglenesen előnybe részesül és visszavezeti a populációt az egyensúlyi pontba, ahol a két stratégia koegzisztál. 
Egy stratégia szintén specifikálja, hogy egy egyed a különböző taktikák közül melyiket végzi és ez a választás függ a szembekerülés feltételeitől. Pl. ha a holyvák szabálya az lenne: viselkedj nőstény módra, ha náladnál nagyobb territoriális hímmel találkoztál, de máskülönben védjél agresszívan egy territóriumot. Egy ilyen stratégiát kondicionált stratégiának hívnak, amely terminus hangsúlyozza, hogy az egyed által alkalmazott taktikák függenek a változó környezeti feltételektől amelyekben az egyed van. Itt egy szabályok sorozata alkotja a stratégiát, amely biztosítja a flexibilis választ. Az teljesen lehetséges, hogy az összes kanadai juh ugyanolyan stratégiával rendelkezik, amelynek van három alternatív párzási taktikája, ami azért eredhetett, mivel az egyedek különböző feltételek között élnek. Ha egy hím juh kicsi és képtelen legyőzni egy nagy domináns hímet, akkor ő egyszerűen a röptében párzás alternatívájára vár, vagy próbálja megakadályozni az izolált nőstényeket, hogy elérjék azon helyeket, ahol domináns hímekkel találkozhat. 
Egy bizonyos kondicionálási stratégiának, ahhoz hogy ESS legyen, az egyedeknek flexibilis szabály képtettel kell rendelkeznie, amelyet a stratégia ad, és ezeknek magasabb fitneszüeknek kell lenni, mint az ettől eltérő stratégiáknak ahhoz, hogy kondicionálási vagy egyetlen taktikai szabály legyen. Bizonyos kondicionálási stratégiák valószínűleg előnyösek, mivel segítik a hímeket, hogy megőrizzenek reproduktív lehetőségeket még akkor is, ha ezen hímeket kizárták a párszerzés leghatékonyabb módszeréből. Richard Dawkins fogalmával segítik a szubordináns fiatal, vagy gyenge hímeket, hogy a rossz munka legjobbját végezzék /183/. Képzeljünk el egy populációt, ahol néhány hím olyan feltételes képességekkel rendelkezik, hogy szubordináns szerepet vesz fel, míg más genetikailag különböző hímek kitartanak, bármilyen költség is van, ahhoz, hogy territoriális vagy domináns hímek legyenek. Ha, mint ahogy gyakran ez a helyzet, a kitartó hímek kimerítik magukat a hiábavaló támadásokban, az erősebb hímek által, a feltételes vagy kondicionális stratégia felsőbbrendű. 
 
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org