|
|
|
Hogyan
maximalizálják a szülők a nyereségüket?
|
|
A
testvérgyilkosság tolerálása, a szülők dilemmája
|
| |
| Ebben
a fejezetben a furcsa szülői döntéseket vizsgáljuk meg, nevezetesen,
hogy egyes madarak eltűrik az utódaik közti végzetes agressziót,
vagy testvérgyilkosságot, ahogy Douglas Mock ezt elnevezte /562/.
A nagykócsagoknál pl. a fiú és a lánytestvérek küzdenek a halakért,
amelyeket a szülők a fészekhez hoznak. A domináns egyedek a fiókák
közül alkalmanként eltüntetik a rivális testvéreket, csőrükkel
halálra ütlegelve, vagy kikényszerítik őket a fészken kívül /14.
ábra/. Az erőszakosság nagy része
szüleik szeme láttára történik, akik nem avatkoznak közbe. Miért
lehet előnyös a szülőnek, hogy elveszítse egy vagy két fiókáját
a három vagy négyből a testvérgyilkosság következtében? |
| Az
egyik hipotézis az, hogy a szülő nem nyer ebből a viselkedésből,
ami azért devalválódott, mivel a nyerő testvérek előnyei miatt
és nem pedig a szülői viselkedés következtében. Vannak helyzetek,
amelyekben azt várjuk, hogy a szülő és az utódok érdeke konfliktusban
áll egymással, pl. ha az utód több genetikai reprezentációt
nyer, ha nagyobb szülői invesztálást kap, ami a szülő szempontjából
nagyobb eredménnyel járna, ha szétosztott lenne. Ahogy Robert
Trivers magyarázta, azt várhatnánk, hogy olyan szülőket találunk,
amelyek azt csinálják, ami a legnagyobb hasznukra van és
az utódaik ezen igyekezet ellenére vannak /784/. |
| A
gyilkos kócsagok esetében azonban nem látunk ellentétet a szülők
és az utódaik között. Valóban a végzetes testvér interakciók lehetőségét
egy korábbi szülői döntés segítette elő az, hogy a tojásokat akkor
kezdik kotlani, miután lerakták őket. A tojásrakás közti egy vagy
két nap miatt a fiókák aszinkron módon kelnek és az elsőszülött
orrhossznyi előnyben van a növekedésben. A testméret nagy különbségei
egy három vagy négy tagú fészekaljban lehetővé teszi,
hogy a nagyobb fióka domináljon a kisebbek felett. A domináns
többet eszik agresszíven monopolizáltan a szüleik által hozott
kis halakat, ez az egyenlőtlenség fokozódik a testvérek közti
méretben és a fészekalj legkisebb tagja rendszerint az áldozat,
amikor testvérgyilkosság
előfordul. |
| A
szülő kócsagok, amelyek késleltetik a kotlást, amíg a fészekalj
nem teljes, szinkronkelésű fiókái ugyanolyan nagyságúak lennének,
amelyek sokkal nehezebbé tenné bármely fiókának, hogy elpusztítsa
fészektársait. Talán a szülő érdekét szolgálja az a fióka, amely
elpusztítja a fészekalj azon tagját, amely valószínűen nem lenne
képes reproduktív korig felnőni. Talán a szülők három vagy négy
utódot remélhetnek felnevelni, kivételesen jó években, amikor
a táplálék gyakori, és
amikor a fiókák közti rivalizáció csökkent. Kritikus években amikor
a táplálék közepesen ritka, a szülők nem remélhetik, hogy elegendő
táplálékot gyűjtsenek az összes fióka számára, így a fészekalj
csökkenés testvérgyilkossággal megmenti a szülők idejének
és energiájának egy részét. |
| Az
adaptív testvér-rivalizációs hipotézist tesztelték /563/, a pásztorgémeknél,
amely a nagykócsagok rokonai, a tojásrakás közti időszak rendszerint
1,5 nap. Doug Mock és Bonnie Ploger három fészekalj kategóriát
állított fel, frissen kelt fiókák fészek közti felcserélésével:
szinkron fészakaljakat (mindegyik ugyanazon a napon kelt) természetes
aszinkron fészekeljak (fiókák 1,5 napos időközökben keltek) és
megnövelt aszinkron fészekaljak (fiókák 3 napos időközökben keltek). |
| Ha
a természetes intervallum optimális a fióka redukció csökkentésében,
akkor az egységnyi szülői erőfeszítésre eső fiókák számának legnagyobbnak
kell lenni a normális aszinkron fészekaljban. Ezt a predikciót
megerősítették. Szinkron fészekaljak tagjai nem
csupán többet küzdöttek és rosszabbul éltek túl, több táplálékot
is igényeltek, mint a kontroll fészekaljak, ami alacsony szülői
hatékonysághoz vezetett /3. táblázat/. A megnövelt aszinkron fészekaljak
ugyanolyan mortalitási aránnyal rendelkeztek, mint a normális
fészekaljak, és ezek magasabb napi etetési gyakoriságot követeltek
és kaptak, amely eredmény csökkenti a szülői hatékonyságot a normális
aszinkron fészekaljhoz képest. |
| Így
a pásztorgém szülők tudják (szándék nélkül) hogy mit csinálnak,
olyan tojásrakási és kotlási menetrendet alkalmaznak, amely mérsékelt
különbségekhez vezet a fészkeikben lévő fiókáik méretében és küzdési
képességűkben. A testvér rivalizáció és testvérgyilkosság valójában
segíti a szülőket, hogy gondoskodásukat csupán azon utódokhoz
irányítsák, amelyeknek jó esélye van a reproduktív kori túlélésre
és ez lehetővé teszik, hogy a szülők táplálékhordási költségeit
a minimumon tartsák. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 