|
|
|
Hogyan
maximalizálják a szülők a nyereségüket?
|
|
Diszkrimináció nélküli szülői
gondozás (1/2)
|
| |
| Vannak
kivételek azon szabály alól, miszerint a szülők csupán a genetikai
utódot gondozzák. Valójában azt a kijelentést, hogy a talajon
fészkelő sirályok megtanulják felismerni az öt napos fiókákat,
elsőnek Niko Tinbergen végezte az ezüstsirály tanulmányozásában.
Tinbergen vizsgálata és számos ehhez hasonló vizsgálat a talajon
fészkelő fajoknál a fiókák kísérletes átszállítását jelentette
az egyik fészekből a másikba. Ma már úgy tűnik, hogy az agresszív
nem szülői viselkedése a felnőtt madaraknak, a felcserélt fiókák
megijedt viselkedéséből származik /306/. Korosabb fiókák, amelyek
önkéntesen hagyják el a születési territóriumokat (akkor pl. amikor
nagyon éhesek, vagy elvesztették egyik vagy mindkét szülőiket)
nem menekülnek el a potenciális szülőktől, ehelyett táplálékot
kéregetnek és behódolóan lelapulnak. Több ezüstsirály kutató
találta, hogy ezen sirályfiókáknak még akkor is ha 35 naposak,
van esélyük arra, hogy befogadják őket /375/. |
| Mivel
ezek a megfigyelések nem támogatják az adaptácionista hipotézist,
hogy a telepes ezüstsirályoknak diszkriminációs szülői gondozással
kell lennie, nézzünk néhány alternatívát, melyet ideális esetben
már kezdetben meg kellet volna tennünk. Az egyik proximális lehetőség
hogy az ezüstsirályok egyszerű szabályt hasznának a szülői viselkedésük
irányítására, amely kb. úgy szól, hogy "etess minden
olyan fiókát, amely megfelelő módon kéreget, és a fészekben lévő
többi fióka korának megfelel". Tudjuk, hogy a legtöbb ezüstsirály
örökbefogadás akkor fordul elő, amikor az idegen fiókák már képesek
odamenni a mostoha felnőttek fészkéhez, és amikor azok
közel azonos nagyságúak, és a koruk is az örökbefogadó biológiai
utódai korának felel meg /306, 375/. Ilyen egyszerű szabály adaptív
értékének a kérdése verzusz a felismerés tanulásának alternatív
technikája további vizsgálatot kíván. De egy ilyen egyszerű
szabály valószínűleg igen hatásos az ezüstsirály telepekben, ahol
a fészkek szétszóródtak. Ha az alacsony denzitású telepek tipikusak,
az ezüstsirály evolúciójának nagy részében a téves szülői gondozás
kockázata kicsi és az utód felismerésének kifinomult
módja alig előnyös. Az ezüstsirályokról tudjuk, hogy csupán nem
régóta mentek át egy populációnövekedésen és az örökbefogadási
vizsgálatok nagy denzitású telepekben történtek. |
| Még mindig van egy másik alternatíva,
nevezetesen, hogy az ezüstsirályok az utóbbi
időben váltak telepessé, míg korábban sziklákon fészkeltek, ahol
a fióka felismerésének nincs közvetlen fitnesz előnye /375/. Még
a mai napig is létezik sziklán fészkelő ezüstsirály populáció
/60/. E szerint a nem adaptációs hipotézis szerint a fióka
felismerése adaptív lenne a hering sirálynak, de az evolúciótörténeti
hagyatékuk olyan, hogy még nem volt idejük az optimális viselkedés
kifejlesztésére. Ez az érdekes ötlet fontos tesztelésre vár, de
az ötlet arra figyelmeztet ismét, hogy nem minden tulajdonság
adaptív és hogy tekintetbe kell vennünk a viselkedés alternatív
magyarázatait is. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 