|
|
|
Hogyan
maximalizálják a szülők a nyereségüket?
|
|
A fecskék fióka-felismerésének
divergáló evolúciója
|
| |
| Azt
a hipotézist, hogy a téves szülői gondozás az utód felismerés
evolúciójával kapcsolatos, összehasonlító tesztekkel vizsgálták,
két közeli rokon madárfajnál, a parti fecskénél és a durva szárnyú
fecskéknél. Ezen madarak nem csupán megjelenésükben hasonlók,
hanem osztják azt a tulajdonságot is, hogy agyagos falakban és
homokbányák üregeiben fészkelnek. A két faj azonban különbözik
abban, hogy a parti fecskék telepesek, míg a durvaszárnyúak párokban
fészkelnek. Ahogy kiderült, a fiatal parti fecskék sokkal több
jellegzetes hangot produkálnak, mint a durva szárnyú fecskék fiókái
/12. ábra/. Amikor a parti fecske fiókák kibújnak az üregből,
a szüleik megtanulják azonosítani az utódaik hangjának kulcssajátosságait
/48, 51/. Ezután a szülők csupán a saját utódaikat hajlandók etetni,
míg az idegen fiókákat, amelyek történetesen az üreg
bejáratánál szállnak le, kíméletlen módon kezelik. Egy nagy telepben,
ahol sok egymáshoz közel elhelyezkedő bejárat van, a fiókák gyakran
szállnak le rossz fészkeknél. |
| A durva szárnyú fecskék, amelyeknek evolúciós
kialakulásukon keresztül sohasem volt
lehetősége más egyedek fiókáinak etetésére, soha nem mutatják
a szülő-fióka felismerését. Hogy ezt a predikciót kísérletesen
tesztelje, Michael és Inger Beecher fiókákat cserélt ki durva
szárnyú üregek között, és azt találták, hogy a szülők teljes mértékben
elfogadták a felcserélt fiókákat. A durva szárnyú fecskék még
a parti fecske fiókák mostoha szülőiként is viselkedhetnek /48/. |
| A
talajon fészkelő fiókák, és a sziklákon fészkelő csüllők közti
divergencia és a telepes parti fecske és a magányosan fészkelő
durva szárnyú fecske több irányú támogatást ad azon érveléshez,
hogy az utódok felismerése akkor fejlődött ki, amikor esély van
arra, hogy a szülő valaki más utódát gondozza. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 