Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Hogyan maximalizálják a szülők a nyereségűket?
 
Áttekintettük a szülői gondoskodás hipotéziseit, amelyek azon a feltételezésen alapulnak, hogy a gondozó állatoknak mérlegelni kell, hogy nyereségeik meghaladják a költségeket. Figyelembe véve, hogy ezen nyereségek és költségek mik és hogyan változnak a nemek között eltérő környezeti feltételek mellett, haladást érnek el a természetben meglévő szülői viselkedés értelmezésében. Ezt a megközelítést tovább tudjuk terjeszteni a szülői gondozás további aspektusaira, azért, hogy meghatározzuk, a szülők olyan módon viselkednek-e, amely segíti őket maximalizálni a haszon és a költség közti különbséget. 
Vegyük pl. azt az egyszerű hipotézist, hogy a szülők szelektívek lesznek a gondozás elosztásában, elkerülve azon utódokat, amelyek nem a sajátjaik, és kizárólag vagy elsődlegesen azon utódokba invesztálnak, amelyek saját génjeiket hordozzák. Ennek a hipotézisnek a predikciója, hogy a szülők felismerik utódaikat és elirányítják a szülői gondoskodásukat a genetikailag idegen egyedektől. Mivel a talajon fészkelő sirályok telepekben élnek és mert a fiókák néhány napos korukban már mozgásképesek, a szülők találkozhatnak olyan fiókákkal is, amely nem a sajátjuk. De a sirályok ritkán etetnek olyan fiókákat, amely nem a sajátjuk, mivel a fióka négy vagy öt napos, a szülők felismerik őket és nem fogadnak el helyettesítőket /10. ábra/. 
Az a tény, hogy a fióka felismerés számos talajon fészkelő telepes sirálynál közös jelenség /774/ úgy is keletkezhetett, mivel ezeknek a fajoknak közös az őse. Így a sirályok közti viselkedési hasonlóságokat nem lehet tesztelni ennek a hipotézisnek a tesztelésére, hogy a biológiai utód felismerése adaptív bizonyos faj számára, mivel csökkenti a téves szülői gondozás kockázatát. Lehetséges azonban tesztelni ezt a hipotézist helyesen úgy, hogy prediktáljuk, bármilyen sirályfaj, amelynek nincs lehetősége a szülői gondozásban hibákat elkövetni, eltér a jellegzetes sirály viselkedéstől, és nem fogja felismerni az utódokat. 
A sziklákon fészkelő csüllőkhöz fordulunk ennek a viselkedésnek a predikciójára /162/. Mivel ezen madarak apró sziklapárkányokon fészkelnek, amelyek alatt több száz méterre vannak a sziklák és a hullámok, és az ilyen környezetben valószínűleg nagyobb szelekció kedvezett az egy helyben maradó fiókáknak. A csüllő fiókák lelapulnak a fészkeikben, elfordulnak a mélységtől, amíg néhány hetesek nem lesznek és szárnyuk ki nem fejlődik. Csupán ezután ugranak le a párkányról és lesiklanak az óceánba, ahol növekedésük következő szakaszát kezdik. Bár a földön fészkelő sirályoknál a szülők sohasem gondoznak öt naposnál idősebb kicserélt fiókát, és valóban képesek megölni és megenni őket, a csüllő felnőttek sokkal valószínűbben elfogadnak idősebb fiókát is mint a sajátjuk, vagy akár kisebbeket is. Valójában, ha valaki kormorán fiókákat (a fiatal csüllő valódi ellentéte 11. ábra) akkor a csüllő szülő ugyanúgy eteti a fiókát, mintha a saját utóda lenne. 
Tovább tesztelhetjük azt a hipotézist, hogy az utód felismerés akkor fejlődött ki, amikor lehetőség van arra, hogy a szülő egy idegent adoptál úgy, hogy teszteljük azt a predikciót, hogy a szülő csüllők akkor tanulják el fiókáik felismerését, ha azok a kirepülési fázisban vannak, amikor a fiókák még részben függenek a szüleiktől táplálék és védelem szempontjából. Ezen időben a fiókák elrepülnek a fészekről, de alkalmanként visszatérnek, hogy szüleiktől táplálékot kérjenek /116/. Pontosan ilyen feltételeknél van meg a kockázat, hogy a csüllő valaki más kéregető fiókáját eteti és ez azon szülőknek kedvez, amelyek képesek elkülöníteni az utódokat. Ezt a tesztet még a jövőben kell elvégezni. 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org