|
|
|
A
szülői invesztálás és a nemek reproduktív stratégiái
|
|
Az ivarsejtek kibocsátási sorrendje
és az asszociációs hipotézis
|
| |
| Egy
további hipotézis, amely szerint az egy szülős gondozást a petesejtek
és a spermiumok kibocsátásának sorrendje határozza meg. Bármelyik
nem is képes elsőnek eltávozni párzás után, ennek kell így cselekedni
elhagyva a másikat az utódok gondozásában, feltéve, hogy az adott
fajnál szülői gondozás létezik. Ezen érvelés alapján
a belső megtermékenyítésnek kapcsolatban kell lenni a nősténygondozással,
miután a hím bejuttatta spermiumát, szabadon elhagyhatja párját,
a nőstényre hagyva a döntést, hogy vajon gondozza-e az utódot,
vagy sem. Azokban az esetekben, ahol a gondozás előnyös,
a nőstények kényszerítve vannak, hogy gondozzák az utódokat, de
amikor a megtermékenyítés külső, a nőstények gyakran elhelyezik
petesejtjüket, mielőtt a hímek kibocsátják a spermiumot, és ez
a nőstényeknek egy rövid időt hagy mialatt elmenekülhetnének,
és a hímekre hagyhatják a tojások gondozását. |
| A
2. táblázat adatai megfelelnek az ivarsejt kibocsátási sorrend
hipotézisnek, de biztonságérzetünk ezen magyarázatban gyenge,
mivel egy olyan predikciót is tesz, amelyik nem helyes. Számos
hal szülői gondozásában a hímek és nőstények egy időben bocsátják
ki az ivarsejtjeiket. Ebben az esetben az esély, hogy a hím gondozza
az utódokat, egyenlőnek kell lenni a nőstények gyakoriságával,
mivel mindketten jelen vannak, amikor az ivarsejtek kibocsátása
befejeződik.
46 ilyen faj közül azonban a hímek gondozzák az utódokat, 36 esetben,
ami szignifikánsabban több mint az ivarsejt kibocsátási hipotézisből
prediktált 23. Továbbá számos békafajban, amelyben a hímek bocsátják
ki a spermiumokat az általuk épített fészekbe,
mielőtt a nőstény a petéit a fészekbe helyezné, és ezen hímek
gondozzák az utódokat. |
| Az
asszociációs hipotézis, az anyai gondozás elterjedtségére valószínűleg
a legkézenfekvőbb az összes közül /320/. Az egyszerű lényege,
hogy mivel a nőstények hordozzák a petéket, az anyák vannak abban
a helyzetben, hogy segíthetik az utódokat, amint azok kibújtak.
Az apának nincs közvetlen szerepe az utódok megszületésében és
lehet, hogy az nem is tartózkodik a közelben, amint a szülés előfordul.
Bár a hím képes hasznos gondoskodást adni, még akkor is,
ha ez a genetikai érdeke lenne így cselekedni, számos esetben
a fizikai elkülönülés az utódjától az apai gondoskodást lehetetlenné
teszi. |
| A
belső megtermékenyítés és az anyai gondoskodás közti kapcsolat
/2. táblázat/ ellentmondás mentes az asszociációs hipotézissel
és ez a korreláció alátámasztja azt a nézetünket, hogy ezt a nézetünket
nem lehet felhasználni, hogy az alternatív hipotézisek közül melyik
a legvalószínűbben helyes. Van azonban néhány hal, amelyben a
megtermékenyítés
belső, de amelynek nőstényei petéiket közvetlenül a spermium megszerzése
után lerakják. Ezekben az esetekben a hímek még jelen vannak,
amikor az utódaikat a nőstény kibocsátja. Az asszociációs hipotézis
predikciója, hogy ezen fajok hímjei ugyanolyan
valószínűen válnak gondozóvá, mint azon fajoknál, amelyeknél a
nőstény akkor rakja le a petéket, közvetlenül, mielőtt külsőleg
megtermékenyülnének. Ez a predikció is helyes. |
| Ezzel nem azt állítjuk, hogy az asszociációs
hipotézis bizonyára igaz. Vegyük
észre, hogy az asszociációs hipotézis szintén prediktálja egyenlő
számú eseteket, amikor a hím és nőstény hal a gondozó, amikor
a hímek és nőstények egy időben bocsátják ki ivarsejtjeiket. Az
a tény, hogy a hím gondoz ebben a csoportban elterjedtebb, mint
az anyai, további vizsgálatokat kíván a szülői gondozás evolúciójában. |
|
Egy
evolúciós megközelítés 