|
|
|
A
szülői invesztálás és a nemek reproduktív stratégiái
|
|
Miért
a nőstények gondozzák gyakrabban az utódokat?
(2/2)
|
| |
| A
legnagyobb megelőző invesztális hipotézis nem magyarázza a nőstény
szülői gondozás elterjedtségét, de szerencsére nem az egyetlen
hipotézise ennek a tárgynak. Mart Gross és Richard Shine szerencsére
áttekintették és teszteltek további három alternatívát
is /320/. |
| Az
egyik alternatíva az apaság alacsony megbízhatóságának hipotézise,
hogy a nőstények nevezetesebben valódi szülei az utódoknak, mint
a hímek. Ha egy nőstény megtermékenyített tojást rak, vagy megszül
egy utódot, ezen utód határozottan 50 %-ban saját génjeit hordozza.
A hímnek nincs ilyen biztonsága, különösen, ha a faj belső megtermékenyítésű,
amely esetben a hím partnere korábban már párosodhatott egy másik
hímmel, s annak a spermiumát használta fel, hogy petéit megtermékenyítse.
Az érvelés folytatódik addig, amíg a hím kockáztatja a más hímek
utódainak gondozását, így a szülői gondozás előnye lecsökken a
hím számára, ezzel csökkentve a hím szülő haszon-költség arányát,
ez pedig a hím gondozás evolúcióját kevésbé valószínűbbé teszi,
mint az anyáét. |
| Igaz,
hogy a csontoshalaknál /8. ábra/ és a kétéltűeknél a szaporodás
módja szorosan korrelál a szülői gondozás típusával és a hímek
ritkán gondozzák az utódaikat abban az esetben, ha a megtermékenyítés
belső /2. táblázat/. Ez az eredmény azonban szintén összeegyeztethető
azokkal a más hipotézisekkel (lásd alább) így nem lehet felhasználni
az alternatívok közti megkülönböztetésére. Továbbá az apaság alacsony
megbízhatóságának hipotézise, habár intuitíven elfogadható, nem
alkalmazható akkor,
ha az apaság megbízhatósága ugyanaz a populációban lévő gondozó
és nem gondozó hímeknél, ami gyakran előfordul. Képzeljünk el
egy fajt, amelyben hímek keverednek, főként nem gondozó típusúak,
de létezik néhány hím mutáns is. Az a tény, hogy a hímek gondoznak
néhány utódot, önmagában nem befolyásolja a párjuk hűségét. Így
az apaság megbízhatósága ugyanolyan lesz a populáció két típusú
hímjei számára és ennek a hatása a hím szülői gondozás evolúciójában
eltűnik. A hím gondozás elterjed a populációban, habár
az apai biztonság alacsony, feltéve, ha a gondozó hím növeli azon
peték túlélési esélyeit, amit megtermékenyített, és ez elegendő
ahhoz, hogy kompenzálja az általa megtalálható párok számának
csökkenését. |
| Egy hipotetikus, számokkal alátámasztott
példa segít az érvelés
világosabbá tételéhez. A hím által valóban megtermékenyített peték
számát 0,4-re tegyük, ami egy alacsony szám. Mivel a hím nagyrészt
a szülői gondozással elfoglalt, az átlagos hím csupán két nősténnyel
párzik (mindegyiknek átlagosan 20
ikrája van) míg a nem gondozó típus 5 párt szerez, amely 50 ikrához
juttatja. A gondozott utódok túlélése 50 %-s, de csupán 10 % azon
ikráké, amelyet nem gondoz a szülő. A gondozó hím reproduktív
sikeresség 0,4x20x0,5 = 4 túlélő egyed lesz, amely hordozza
génjeit, míg a nem gondozó hímek átlagos fitnesze kevesebb (0,4x50x0,1=2)
Így az apaság alacsony szintje önmagában nem abszolút akadály
a hímek szülői gondozásának evolúciójában. Továbbá ha valaki ennek
a hipotézisnek a logikáját használja egyedül, az anyai
gondozás előfordulását a megtermékenyülés módjával kapcsolatban,
akkor, ha minden más tényező egyforma, azt kell prediktálnunk,
hogy az anyai gondozás valószínűségét nem befolyásolja a megtermékenyítés
módja. Függetlenül attól, hogy a megtermékenyítés külső
vagy belső, egy vagy három hím által végzett, az anyáktól származó
utódok, mindig a saját utódai és hordozzák a génjeit. Valójában
azonban az anyai gondoskodás szignifikánsabban valószínűbb azon
fajokban, amelyek megtermékenyítése belső, mint azon fajokban,
amelyekben a megtermékenyítés külső. Ennek eredménye, hogy a fentebb
vázolt logikai nehézségek szerint a szülői biztonság nem kulcs
tényező akár az egyik nem, akár a másik nem szülői gondozásának
evolúciójában. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 