|
|
|
A
szülői invesztálás és a nemek reproduktív stratégiái
|
| |
| Bármilyen
előnyökkel is jár a szexuális szaporodás, számos mélyreható következményei
kapcsolatosak a szaporodás ezen módjával. A téma lényege, hogy
a hímek és nőstények reproduktív stratégiái alapvetően különbözök.
A nőstények lényege a nagy petesejtek előállítása, amely mindegyike
sokkal több energiát tartalmaz, mint ugyanazon faj hímjei által
termelt spermiumokban van jelen. Egy
nőstény lugasépítő madár az ivarsejt termelésre rendelkezésre
álló energiát életén keresztül csupán néhány petesejtbe allokálja,
míg a hímek nagyszámú apró spermiumot termelnek az ivarsejt előállítására
szánt apró forrásokból. Madaraknál nem ritka, hogy
egyetlen tojás 15-20 %-át teszi ki a nőstény testsúlyának, és
egyesek olyan nehezek, hogy 30 %-t is elérnek /463/. Ugyanilyen
mennyiségű forrással a hím spermiumok milliárdjait termelheti.
Egy hím madár gyakran termel és elkölt milliónyi spermiumot, egyetlen
megtermékenyítési kísérletben, de azon hím, amely testsúlya 5%-ával
egyenértékű spermiumot használ fel egy szexuális időszakban, egy
szexuális atléta lehet. |
| Emlősök
között az ivarsejtek nagysága és a száma közti korreláció ugyancsak
hasonló. Egy nő csupán csak néhány száz sejtet termel, amelyet
petesejtté fejleszt /165/. Ezzel szemben egyetlen férfi elméletileg
képes a világ összes nőjét megtermékenyíteni, mivel életében apró
spermiumok milliárdjait termeli. |
| A
hímek és a nőstények közti különbség az ivarsejtenkénti forrás
allokációban az utódonkénti szülői invesztálás különbségében lehet
kifejezni /784/. A szülői invesztálás növeli az esélyét, hogy
a létező utódok túlélnek a szaporodásig, a szülő azon képességének
a költségére, hogy további utódokat
állítson elő. A hímek és nőstények valószínűleg hasonló mennyiségű
energiához juthatnak hozzá, hogy a szaporodásban invesztálják.
Így a nőstény döntése, hogy viszonylag több energiát allokáljon
ivarsejtekként az jelenti, hogy a nőstények feláldoznak
lehetőségeket további ivarsejtek előállítására, annak érdekében,
hogy növeljék petesejtjük esélyeit a megtermékenyítés utáni fejlődésben.
A hímek rendszerint olyan spermiumot termelnek, amely kevés, vagy
semmilyen forrást nem tartalmaz, amely segítené a petesejt
fejlődését. Így a hím szülői invesztálása utódonként nulla lehet,
míg a nőstény szülői invesztálása rendszerint jelentős. |
| A
szülői invesztálás koncepcióját Robert Trivers vezette be, aki
megjegyezte, hogy a szülők többféleképpen képesek áldozatot hozni
a meglévő utódaikért /784, 7. ábra/. A nőstény lugasépítő madár
nem csupán jelentős energiát allokál mindegyik ivarsejtben, hanem
veszi a fáradságot, hogy fészket készítsen, kotolja a tojásokat,
elegendő mennyiségű kabócát és más rovartáplálékot
találjon utódainak. Az energia kiadás, az elvesztegetett idő és
a kockázat egyetlen megtermékenyített petesejtért, amelyek költségesek
az egyén jövőbeli szaporodási szempontjából és ezek mindegyike
a nőstény szülői invesztálását képezik. |
| A már meglévő
utódok segítésének igazság költségét legvilágosabban egy trópusi
béka példáján láthatjuk, amely fajnál a nőstények megtermékenyítetlen
petékkel etetik az ebihalakat. Eközben több potenciális utódot
vesztenek, hogy segítsék, a már meglévő utódokat /650/.
A nőstények gyakran végzik az ilyen típusú megtermékenyítés utáni
invesztálásokat, hogy elősegítsék az utódaik boldogulását, de
a hímek sokkal ritkábban cselekszenek így. Számos emlősben pl.
a hím megtermékenyíti a nőstényt, és ezután lelép. A nőstény táplálja
az embriót, azután gondozza, eteti és szoptatja az utódot, miután
megszületett. Ezen aktivitások nagy energiaterhet rónak a nőstényekre,
és ez a nőstények pusztulásához is vezethet, a megnövekedtet fiziológiai
stressz, vagy a megnövelt ragadozónak kitettség
miatt. Az anyai gondozása az embriónak, vagy a még nem független
utódoknak, gyakran a nőstények szülői befektetésének fő komponense. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 