|
|
|
A szexuális szaporodás
rejtélye
|
|
Egyedi szelekció és ivaros szaporodás
|
| |
| Közismert,
hogy a szexuális reprodukció eredménye az új genotípusok folyamatos
képződése. Az ivarsejtek meiózissal képződése során az eredeti
reproduktív sejt genetikai információja alaposan összetorlódna
a rekombináció miatt. Ennek eredményeként egy pete, vagy egy spermium,
amelyet előállít, csupán egyetlen lehetőséget fog hordozni a nagyszámú
génkombináció közül. A genotípus, amelyet a pete és a spermium
egyesülésével állít elő, gyakorlatilag garantáltan egyedülálló
/kivéve az egypetéjű ikreket/.
Az a tény, hogy szinte minden egyednek különböző génkombinációja
van a szexuálisan szaporodó fajoknál, biztosítja a nagymértékű
változatosságot a faj tagjainak látható tulajdonságaiban. |
| Így a szexuális reprodukció egyed változatokat
termel, amelyek a
gyors környezeti változások idején túlélhetnek és szaporodhatnak,
mielőtt a legtöbbjük elpusztul. Ennek hatása van a populációk
állandóságában, amely populáció máskülönben eltűnne, ha a szülő
generációk aszexuálisan szaporodnának, így nem állítanának elő
új változatokat mindegyik generációban. Valóban, sok biológus
javasolta, hogy a szexuális reprodukció azért alakult ki, mert
biztosítja a faj jövőbeni túlélését. Ez a csoportszelekciós érvelés
azonban feltételezi, hogy az egyedek nagylelkűen biztosítanak
bizonyos számú variáns utódokat, csupán azon egyedüli célból,
hogy génbankot alapítsanak a populáció hosszú távú előnyére. Ha
egy ilyen előrelátó egyed valóban létezne, a logika azt javasolná,
hogy hamar eltűnne a populációból, mivel más genetikailag különböző
típusok (önzők) a közvetlen reproduktív sikert maximalizálják.
/1. fejezet/. Van egy ennél bonyolultabb csoportszelekciós hipotézise
is a szexuális reprodukciónak /532, 846/ de inkább tekintsük azt
a lehetőséget, hogy a szexuális reprodukció az egyed fitneszét
növeli. Ha egyes körülmények mellett a szexuálisan szaporodó utódok
jobban élnek túl, vagy többet reprodukálnak, mint az aszexuálisan
szaporodók, akkor képesek lennénk megérteni, hogy a szexualitás
hogyan maradt fenn a populációban a parthenogenetikus
reprodukció nyilvánvaló előnyeinek ellenére. |
| Számos
hipotézis arról szól, hogy az egyedek hogyan húzhatnak hasznot
a szexuális reprodukcióból. Ezek közül kettőt vizsgálunk: az egyik
a szerencsejáték hipotézis, a másik a koevolúciós hipotézis. Williams
úgy érvelt, hogy a szexuális reprodukció analóg a szerencsejátékokban
alkalmazott stratégiákkal /846/. Rendszerint nem nyersz egy díjat
a szerencsejátékban, ha nagyszámú szelvényt vásárolsz, és ugyanolyan
számot töltesz ki mindegyiken. Ehelyett a szerencsejáték
a különböző szelvények tulajdonosainak kedvez. Néhány faj környezete,
de nem mindegyik, úgy viselkedik, mint egy szerencsejáték, azaz
a környezet helyről-helyre változik, évszakról-évszakra, évről-évre.
Ha valamelyik egyed utóda diszpergál, és viszonylag
fel nem derített területet talál, bizonyára ezen hely adottságai
nem lesznek azonosak a szülőével. Így az az egyed, amely aszexuálisan
szaporodik, bizonyára nagyon jó utódokkal rendelkezik, amelyek
szépen megfelelnek az adott feltételeknek, amelyeket
azonban lehetetlen megtalálnunk, vagy továbbá már nem léteznek
(még azon a helyen sem, ahol a szülők korábban éltek). |
| Azon
fajok számára, amelyek változó élőhelyeken élnek, a környezet
megüresedett részeit potenciálisan kihasználó utódok képezik a
szerencsejáték különböző nyereményeit. A nyerő tikett, amelyik
talál és képes kitölteni ezeket a változatos üresedéseket. A szexuális
reprodukcióban az egyed genotípusának különböző mintáit helyezi,
sokféle különböző utódba, amelyeknek lehetősége lesz, hogy
szétszóródjanak, ahelyett, hogy erősen függenének ugyanolyan ökológiai
feltételektől. És egyetlen egyed utódai különbségeiknél fogva
kisebb valószínűséggel küzdenek a testvéreikkel a korlátos forrásokért,
mint az aszexuálisan létrehozott utódok, amelyek mindegyike
ugyanolyan géneket hordoz és ugyanolyan környezeti feltételekhez
adaptálódott. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 