|
|
|
A szexuális
szaporodás rejtélye (2/2)
|
| |
| Az
evolúciós kulcskérdés, miért vesződik a nőstény lugasépítő madár
a hímekkel? Mennyivel egyszerűbb lenne a nősténynek, ha aszexuálisan
párosodna /3. ábra/. Ha az élet lényege, hogy a géneket a következő
generációba átjuttassuk, mi lehet annál közvetlenebb, hogy a génmásolatokat
közvetlenül az utódba elhelyezzük. Képzeljünk el
egy lugasépítő madarat, amely parthenogenetikusan szaporodik.
Az összes utóda képes lesz egyedül szaporodni, és így petét termelő
nőstényeknek tekinthetők, míg a szexuálisan szaporodó nőstény
fiainak találni kell egy szexuálisan petetermelő nőstényt, azért
hogy terjeszthessék az anyai géneket. Ha feltételezzük, hogy egy
szexuálisan szaporodó nőstény fiai és lányai ugyanolyan mennyiségű
anyai forrásokat kívánnak meg ivarsejtenként, akkor minden fiúnál
a szexuálisan szaporodó nőstény egy lányt veszít. Ha a
szexuális nőstény utódainak fele fiú, és a másik fele lány (és
ez a tipikus eset), akkor a parthenogenetikusan szaporodók kétszer
több túlélő nőstényt hagynak, mint a szexuális nőstények (feltételezzük,
hogy a parthenogenetikusan létrehozott lányok ugyanolyan
túlélési esélyekkel rendelkeznek, mint a szexuálisan létrehozottak)
/532/. (Feltételezzük, hogy a parthenogenetikus nőstény lány utódainak
mindegyike kétszer több nőstény utódot hagy, mint a genetikailag
szexuálisan szaporodó nőstények a populációban.
A parthenogenetikus nőstények aránya így gyorsan nő a populációban
(ha feltételeink helyesek) és végezetül a szexuálisan szaporodó
hímek és nőstények eltűnéséhez kell, hogy vezessenek /1. táblázat/. |
| Bár
a legtöbb szexuális faj hasonló a lugasépítő madárhoz abban, hogy
a hím hozzájárulása az utódokhoz kevéssé több mint egy géntöltet,
vannak állatok, amelyekben a két "szex" egyenlő nagyságú ivarsejtet
termel. Ebben az esetben nincsenek hímek vagy nőstények, de mégis
lehet szexuális reprodukció, ha a gamétákat
meiózissal állították elő /3. fejezet/ és az új egyedek az ivarsejtek
egyesüléséből származnak. Számos más fajban a hímek szülői gondozást
és tápanyagokat adnak az utódaiknak. Ezen esetben, amint egy nőstény
elfogadja a hím spermiumát, amelyet a petéinek
megtermékenyítésére használ, a nőstény többet kap, mint csupán
géneket. Ezen további hasznok több mint kétszeresére növelhetik
az utódainak a számát, így lehetővé téve, hogy gyorsabban szaporodjon,
mint a parthenogenetikus vetélytársa. |
| De ahogy G.C. Williams
rámutatott, ez a helyzet még mindig felborulhat, egy mutáns parthenogén
egyed inváziója által, amely elfogadja a nagy gamétákat, vagy
más szülői javakat a hím donortól, de nem juttatja be a donor
génjeit az utódokba /847/. Egy ilyen egyed megduplázná
az utódainak számát, és szintén megduplázná a génjeinek elterjedését,
mivel elkerüli a meiózist és a kromoszómaszám redukciót mindegyik
ivarsejtben. Egy mutáns allél, amely nősténye elfogadja a hím
partner segítségét, mialatt kihagyja a génjeit, el kell
terjednie a populációban és ez parthenogenetikus fajhoz kell,
hogy vezessen. |
| De
még akkor is, ha a hímek többet ajánlanak a nőstényeknek mint
géneket, nagyon előnyösnek kell lennie a nőstényeknek, hogy aszexuálisan
szaporodjanak /846/. Mégis, ahogy mindnyájan tudatában
vagyunk, a szexuális szaporodás jelen van. Miért van ez így? |
| |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 