|
|
|
A császárlepkék védekezési
rendszerei
|
|
A lepkék és tápnövényeik
|
| |
| De még mindig nem tudjuk a magyarázatot,
hogy miért képes néhány mexikói császármadár a lepkét elfogyasztani
hányás nélkül. A megoldás erre a rejtélyre annak felismerésében
van, hogy minden tulajdonságnak költsége és haszna van, beleértve
a ragadozó elleni védelmet adó toxinoknak is. A császár lepkék
nem saját maguk állítják elő
a vegyi védőanyagokat, hanem egyszerűen beépítenek bizonyos mérgeket,
amelyek táplálékukban van jelen. Ez a trükk számos más rovarban
egymástól függetlenül történt /32. ábra/ és megtalálható néhány
gerincesben is. A császárlepke nőstények petéjüket elsősorban
kutyatejre rakják, annak ellenére, hogy ennek a családnak néhány
tagja erős toxinokat fejlesztett ki (szívglikozidokat), amely
számos alapsejt aktivitást megakadályozza /163/. A császárlepkék
nem csupán elfogyasztják biztonságosan a mérgező kutyatejet,
hanem visszatartják a növény mérgét és raktározzák szöveteikben,
amint átalakulnak imágóvá. Annak a bizonyítéka, hogy a lepke a
toxinokat a táplálékból nyeri Lincon Brower és munkatársainak
megállapításából származik, akik meggyőztek néhány császárlepkét
(mesterséges szelekcióval), hogy káposztát fogyasszanak. Amikor
a felnőttek ezen az ártalmatlan tápnövényen nőttek fel, felajánlották
a szajkóknak. A madarak nem hánytak. Ezzel szemben a selyemkóróval
Asclepias curassavica-val felnevelt lepkék mindig elfogyasztásuk
után rövid idővel hányást idéztek elő /31. ábra, 106/. A vegyi
analízis kimutatta, hogy a selyemkóróban lévő és a lepkében lévő
glikozidok azonosak voltak. |
| Így
a császár lepkék, amelyek mérgező tápnövényekből táplálkoznak,
hasznot húznak a növény által kifejlesztett védekezésből. Ennek
valószínűleg meg is fizetik az árát. A lárvának bizonyos anyagcsere
energiát arra kell fordítania, hogy a toxinokat összegyűjtse és
biztonságosan tárolja. Ha nem rendelkezik ezekkel a költségekkel,
valószínűleg gyorsabban
nőne, vagy nagyobbra, hamarabb válna ivaréretté és erősebb egyed
lenne. Nagyobb méret, nagyobb erő és a korai érés valószínűleg
befolyásolná a fitneszt. |
| Valójában
a császárlepke nőstények a természetben különböző tápnövényekre
rakják petéiket, melyek a nagyon mérgezőktől a teljesen ártalmatlanig
terjed /209/. A tápnövény választás egy területen különböző lehetőségekkel
jár és az egymással küzdő nőstények evolúciós játékából áll. Egy
nőstény legjobb opciója különböző tényezőtől függ, beleértve,
hogy a populációban
lévő többi nőstény mit csinál. Ha számos nőstény toxikus tápnövényre
rakja petéit, ezen nőstények azon nőstények, amelyek ehető tápnövényre
raknak, amelyeken ehető utódokat hoznak, de ezeket a ragadozók
elkerülik, mivel ismerik társaik toxikus tulajdonságát. |
| De
ez visszavisz bennünket a mexikói császárlepke evőkhöz teljesen.
Ezen madarak nyilvánvalóan megtanulták, hogy változatosság van
a császárlepkék közötti elfogyaszthatóságban. Ezen madarak legyőzik
a mimikrit úgy, hogy néhány császárlepkét elutasítanak, miután
megcsipkedték őket, míg megesznek másokat, miután ellenőrzik ízüket.
Továbbá ezen madarak elkerülhetik, bármilyen toxin van is jelen,
egyes mérgező császárlepkében, ha csupán a potrohot eszik meg
és a tor izmait, amely kevesebb
toxint tartalmaz. Egyetlen védő rendszer sem tökéletes. A vég
nélküli evolúciós háború a tápnövény, növényevő és húsevők között,
bonyolult taktikákat és ellentaktikákat produkált a védelemben
és a kihasználásban, ami számos szórakoztató problémát jelent
ezen küzdelmek
mai megfigyelőjének. |
|
Egy
evolúciós megközelítés 