Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 

 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)

A zsákmányelfogás nehezítése
Együttélés egy védett fajjal
 
A Bates-féle mimikri védettséget nyújt azon állatok számára, amelyek úgy néznek ki, mint a valóban veszélyes, mérgező, vagy egészségre ártalmas fajok. Más állatok a jól védett fajok védekezését más módon használják. Pl. egyes tengeri puhatestűek pl. a nudibranchs a különböző meduzák és korallok csípős tapogatói. A tapogatók sejtekkel borítottak, amelyek mérgező szőröket és kampókat nyomnak az ellenségeikbe, de ezek ellen a nudibranchiáták immunisak. Valójában a tengeri meztelen házatlan csigák raktározzák a ki nem lőtt sejteket speciális zsákokban és felhasználják őket saját ragadozóik ellen /882/. Hasonlóan ehhez, a sünök képesek megenni a varangyokat, bármilyen mellékhatás nékül, annak ellenére, hogy a varangyok bőre különlegesen mérgező (amely számos tapasztalatlan kutyát leterített). A sünök gyakran lenyúzzák áldozataik bőrének egy részét. Van, aki szerint ezt azért teszik, hogy csökkentsék a bőrben lévő toxinokkal kapcsolatba kerülést. De miután a békát elpucolta, a sün megrágja a halálos bőrben lévő fültőmirigyeket és ezután szájában habot képez és a nyál és a varangyméreg keverékét a tüskéire nyalja /24. ábra/. Ugyanezen célból testét is bekenheti a zsákmányának bőrével /99/.
A zsákmány felhasználása a védelemre nem szükségszerűen foglalja magába az egészségre ártalmas halálát és újra felhasználását. A boglárka lepkék hernyóit rendszerint hangyakíséret övezi, amelyek a lárva hátán lévő mészharmat mirigyekből táplálkoznak. Legalább két hipotézist javasoltak a hangya lepke asszociációra.
1) a lepke azért eteti a hangyákat, hogy megakadályozza saját megölését, 
2) a lepke azért eteti a hangyákat, hogy igénybe vegye segítségüket saját ellenségük legyőzésére /633/.
A boglárka lepkéknek valóban van ellenségük, különösképpen apró parazita darazsak és legyek, amelyek petéiket a hernyóra rakják. A parazitoid utódok végeredményben a hernyót fogyasztják el, mielőtt az megérné a reproduktív kort. Annak elérésére, hogy vajon a hangya kíséret védelmet nyújt-e ezen ellenségek ellen, Naomi Pierce és Paul Mead megakadályozta a hangyákat, hogy egyes hernyókat kövessenek, mialatt lehetővé tették másoknak, hogy megtartsák kíséretüket. Annak érdekében, hogy kíséret nélküli lárvák csoportját hozzanak létre, a Tanglefoot nevü ragadó anyagból egy gyűrűt helyeztek el a növény alakján, amelyen egy vagy két hernyó táplálkozott. A hangyák képtelenek voltak átjutni ezen a ragadós akadályon. Miután a két hernyó állományt kísérletesen létrehozták, mindegyik lárvát naponta vizsgálták, hogy begyűjtsék azon a napon, amikor elérte a teljes méretet és készen volt bebábozódni. A hernyókat ezután addig tartották ameddig báb állapotúak voltak, vagy amíg elpusztultak a testükben lévő parazitoid lárvák kibújása miatt. A két populációban sokkal több parazita darázs és légy bujt ki a kíséret nélküli lárvákból, mint azon boglárka lepkékból, amelyek hangya kísérökkel voltak körülvéve /2. táblázat/. 
Ez a kísérletes bizonyíték azon közvetlen megfigyelésekkel együtt, amelyek szerint a darazsak elűzik vagy megölik a parazitákat, mutatja hogy a Formica hangyák segítőkész védői ezen lepkelárváknak /633/. 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org