Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 

 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)

A zsákmányelfogás nehezítése
Vészreakciók és vészkiáltások
 
A ijedségi válaszokat hirtelen hangos zajokkal, vagy a vizuális megjelenés hirtelen megváltozásával lehet előidézni. Egy mély morgás vagy éles sziszegés elijesztheti a ragadozót, mivel ezeket a hangokat olyan állatok adják ki, melyek potenciálisan veszélyesek a ragadozóra /573/. Néha még olyan állatok is melyek rendszerint hallgatagok, pl. az üregi nyulak, meglepően intenzív, éles hangokat adnak, amikor a ragadozók karmában vannak. Vajon ezek a félelmi kiáltások adaptívak-e, mivel habozásra késztetik a ragadozót. Goran Högsted egy dolgozatban, melynek a címe: Adaptáció a halál felé, a többféle munkahipotézist használt, hogy ezen vokalizáció funkcióját megvizsgálja. Megfigyelte, hogy a félelmi kiáltások hangosak, ami megfelel a félelmi hipotézisnek, de a kiáltások inkább hosszabb ideig tartanak, sem mint hirtelenek és váratlanok, tartósságuk csökkenti a tétovázást /369/.
Mivel a félelmi kiáltások magas és alacsony frekvenciájú hangokat is tartalmaznak, azok a lények, amelyek hangforrását mások könnyen lokalizálják, a kiáltással talán másokat figyelmeztetnek a veszélyre. Högsted rámutatott, hogy ha ez a helyzet, azt kell várnunk, hogy a többiek meghatározott viselkedéssel reagálnak a kiáltásokra. A fajtársak azonban nagyrészt figyelmen kívül hagyják ezeket a kiáltásokat, amely reakciónak van bizonyos értelme. A ragadozó, amely elfogta a zsákmányát az áldozatával lesz elfoglalva, nem pedig a közelben lévő egyedek vadászatával.
A kiáltásoknak még számos más funkciója lehet. Elképzelhető, hogy a fiatal állatok szüleik segítségét kérik. De ha ez lenne a viselkedés egyetlen funkciója, azt kellene várnunk, hogy a félelmi sikolyokat csupán hozzátartozó fiatalok adják. Ez nem helyes. A felnőttek, amelyeket hálóval megfogtak ugyanolyan gyakran jeleznek, mint a fiókák, mialatt befogják és gyűrűzik őket a madarászok /14. ábra/. 
A bizonyítékok egy negyedik hipotézis felé mutatnak, nevezetesen, hogy a kétségbeesett kiáltás az áldozatnak hasznos, mivel más ragadozókat is a helyszínre csalogathat és a zsákmány körül feltűnő más ragadozó, lehet hogy a zsákmányul ejtőt veszélyezteti, legalábbis összetűzésbe kerül vele, néha lehetővé teszi, hogy a már elfogott állat megmeneküljön a kavarodásban. Ez a hipotézis megkívánja elsőnek is, hogy ragadozókat csalogasson a félő kiáltás. Ez valóban így van, ahogy Högstedt kimutatta, seregélyek vészhangjainak magnóról sugárzásával héjákat, rókákat és macskákat csalogatott a magnóhoz.
A kompetitív ragadozók csalogatásának a hipotézise azt a predikciót is teszi, hogy a sűrű fedezékben élő madarak gyakrabban adnak félelmi kiáltásokat, mint a nyitott élőhelyen élők. Azokon a területeken, ahol a láthatóság korlátozott, egy elfogott madár nem remélheti, hogy egy közelben lévő ragadozó meglátja őt, amikor szükség lenne rá. Így a halál elkerülésének utolsó lehetősége, hogy megpróbál kompetitor ragadozókat a helyszínre csalogatni kiáltások adásával. Amikor a hálóba került madarakat kiszabadítják és kézben tartják, a sűrűben lévők sokkal nagyobb valószínűséggel adnak kiáltásokat mint a nyitott élőhelyen élő fajok /369/. 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org