|
|
|
A zsákmányelfogás nehezítése
|
|
A ragadozó elbizonytalanítása
|
| |
| Ez
az elterelési mód úgy működik, hogy lefoglalja a ragadozót, mialatt
a zsákmány, vagy ami abból maradt, megmenekül. Az elillanást szolgáló
idő növelésének másik módja az, hogy a ragadozót tétovázásra kényszerítik,
ami csökkenti a támadás hatékonyságát. Az 1. fejezetben már találkoztunk
számos lepke közül az egyik leglátványosabb
képviselővel, amely álszemeit hirtelen megvillantja, amint a torát
meglökik /1. ábra, 1. fejezet/. Azt a hipotézist, hogy a lepke
viselkedésének hirtelen megváltozása egyes ragadozót tétovázásra
késztet, s ezt kísérletesen kimutatták más lepkéken /71/.
A tétovázás néhány másodpercet adhat a lepkének, hogy az elrepülésre
felkészüljön, vagy a madár egyszerűen máshová megy táplálkozni. |
| A
feltűnően mintázott hátulsó szárnyak funkciója, amelyet a nyugalmi
helyen lévő lepke elrejt, Theodore Sargent vizsgálta a Catocola
lepkénél. Repülés közben a feltűnően mintázott hátulsó szárnyak
a fogságban lévő madarak támadását idézte elő, támogatva az elterelő
hipotézis érvényességét. Amint a nyugalmi helyzetű lepkét kék
szajkók megragadták, a lepke hirtelen kinyitja hátulsó
szárnyát, melyen rendszerint narancs, vörös vagy sárga gyűrűk
vannak sötét háttérben. A színek felvillanása habozásra készteti
a szajkót, a madár csőre tátva marad, lehetővé téve, hogy a lepke
elmeneküljön /697/. |
| A habozási hipotézist Debra Schlenoff
aprólékosan tesztelte. Kék szajkókat tanított be (amelyek a ragadozók
közül a legjobb alanyok egyike), hogy mesterséges lepkezsákmányt
szedjenek fel, amelyekre magokat rögzítettek. A kék szajkók szeretik
a magokat, és hamar megtanulják, hogy megragadják
a nekik felkínált lepkéket. Ezeket a mesterséges lepkéket úgy
tervezték meg, hogy a műanyag hátsó szárnyaik akkor tűntek elő,
amikor a modell többi részét eltávolították a tálkáról. |
| Az egyik kísérletben néhány kék szajkót
megtanítottak, olyan modelleken,
amelyeknek szürke hátulsó szárnyaik vannak. Egy kis idő után a
madarak nem haboztak a kísérletes modellek eltávolításával és
a jutalom elfogadásával, ezután a madaraknak modell sorozatokat
kínáltak fel, amelyek egyikének hátulsó szárnya a Catocala lepkék
fényes mintázatára emlékeztetett. Amint a madarak ezeket a modelleket
felcsípték, nagyon gyakran leejtették őket, vagy vészkiáltásokat
adtak /13. ábra/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 