|
|
|
A zsákmányelfogás
nehezítése (1/2)
|
| |
| A
bámulatosan tökéletes rejtő szín a pontos és helyes pihenőhely
megválasztás, és a részlegesen elfogyasztott levél lerágása mindegyike
költségekkel is jár, nem csupán hasznokkal. Azonban ezen tulajdonságokat
magyarázó hipotézisek a tesztje a viselkedések előnyeire koncentrál,
anélkül, hogy megvizsgálná a költségeket. Gyakran kívánatos és
néha lehetséges is, hogy figyelembe vegyük, hogyan befolyásolja
bizonyos viselkedés
költsége a hasznosságát. Emlékezhetsz a megelőző fejezet megjegyzésére,
amelyben a mormoták, cinegék és kis lazacok kompromisszumos táplálékkereső
viselkedését tárgyaltuk, amikor a táplálékkeresés egyúttal ragadozónak
is teszi ki az állatokat.
Ez a válasz valószínűleg a leggyakoribb ragadozóellenes viselkedés.
Az élettartam alatti reproduktív sikeresség maximalizálása - az
evolúció végső értékmérője, különböző egymással vetélkedő célok
zsonglőrködését kívánja meg. Pl. el lehet képzelni, hogy egy
zsákmány, amelyet egy ragadozó meglátott, közvetlenül azonnal
elfuthat, megnehezítve elfogását. Egy kicsit alaposabb gondolkodás
után azonban belátható, hogy az elfutás időt és energiát fogyaszt
és megakadályozza az állatot abban, hogy más hasznos dolgokat
cselekedjen. Így trade-off van aközött, hogy az állat elfut a
ragadozó elől, vagy ott marad, ahol az adott pillanatban tartózkodik,
táplálkozik, vagy párosodik. |
| A
költség-haszon analízisből származó hipotézis az, hogy minél nagyobb
az elfogás veszélye, annál készségesebbek az állatok, hogy más
fitnesz növelő aktivitást feláldozzanak és hamarabb fognak elmenekülni
a felderítő ragadozóik elől. Az anolisz gyíkok lassabban futnak,
amikor hidegebb körülmények között vannak, így alacsony testhőmérséklet
mellett sokkal
valószínűbben utoléri őket a ragadozó. Az egyik nyugat-indiai
fajnál kimutatták, hogy az alacsony hőmérsékletű gyíkok távolabbról
menekülnek a biztonságba, mint a melegebb hőmérsékletűek, mivel
a melegebb anoliszok gyorsabban képesek futni, s így
hosszabb ideig megengedhetik, hogy szembenézzenek a közelgő ellenségeikkel.
/875, 6. ábra/. |
| Ezt a bevallottan kissé mesterséges kísérletet
amely szimulált ragadozó alkalmazásával azt sugallja, hogy menekülj,
amilyen hamar csak meglátod a ragadozót, nem lehet minden fajra
és minden helyzetre egyformán alkalmazni. Valóban régóta ismert,
hogy az afrikai antilop válasza a gepárdokra és oroszlánokra rendszerint
bámulatosan blazírt, mivel pontosan tudják, milyen közelre kell
ezeknek az ellenségeknek jönni,
mielőtt elkezdenék az üldözést /700/. |
|
Egy
evolúciós megközelítés 