|
|
|
A zsákmányfelderítés nehezítése
|
|
Háttérválasztás
és a zsákmány feltűnősége
|
| |
| Ha
a háttér megválasztása adaptív a rejtő színű fajoknak, akkor a
ragadozóknak nehezebb megtalálni a zsákmányt a preferált háttérben,
mint az alternatív anyagokon. Alexandra Pietrewicz és Alan Kamil
operáns kondicionálás technikát használtak, amelyet a megelőző
fejezetben írtunk le, hogy tesztelje, vajon az észak-amerikai
kék szajkók
nehezen találják-e meg a rejtő helyzetű zsákmányokat /634/. A
szajkókat jutalmazták, ha felderítették az előttük lévő képernyőre
kivetített lepke képét és büntették, ha hibákat követtek el. A
kísérletezők nagyszámú különböző diát használtak. Egyeseken
volt lepke, míg másokon nem. A lepkefajok változtak, ugyanúgy
mint orientációjuk is a különböző háttérben. Pietrewicz és Kamil
azt találta, hogy amikor egy lepke színezetének megfelelő háttérben
volt, sokkal kevésbé valószínűen fedezték fel a szajkók. |
| Pl.
a Catocala relicta fejjel felfelé pihen, a fehéres színű szárnyaival
betakarja testét, fehér nyírfa vagy más világos kérgű fán /4.
ábra/. Amikor lehetősége van, gyakrabban választja a nyírfát,
mint a sötétebb hátteret pihenési helynek /697/. Ahogy várható,
a szajkók 10-20 %-kal gyakrabban nem találták meg a lepkét, amikor
Catacala relicta nyírfakéregre feltűzött fényképét nézték, mint
amikor a lepke más háttérben volt. Továbbá, amint a lepke függőlegesen
helyezkedett el a nyírfatörzsön, a szajkók gyakrabban
nem vették észre, mint amikor a lepke vízszintesen helyezkedett
el a fatörzsön. Ezek az eredmények megerősítik a lepke nyírfa
fatörzs preferenciájának adaptív értékét. |
|
Egy
evolúciós megközelítés 