|
|
|
A zsákmányfelderítés
nehezítése
|
| |
| Néha rábukkanunk olyan rovarokra, melyek
annyira hasonlítanak a környezethez, hogy lélegzetünk is elakad.
/1. ábra/. Az 1. ábrán lehetett volna látni az egyik képen egy
törzs mintázatot utánzó rovart, amelyet feleségem talált egy ausztráliai
eukaliptuszfán. A rovar annyira kiválóan utánozza az eukaliptusz
kérget, hogy nem is lehet látni a fényképen. De ha ez a rovar
nem eukaliptusz fajon pihen, akkor sokkal kevésbé maradna rejtett
és sokkal kevésbé maradna csodálatos. |
| Azt
a megállapítást, hogy a rejtő színű állatok viselkedése kulcsfontosságú
a mintázathoz, H.B.D. Kettlewell klasszikus vizsgálata
illusztrálja a nyírfaaraszoló ipari melanizmusán /424/. A brit
lepidopterológusok tudják, hogy a Biston betularia lepke teljesen
fekete változata sokkal gyakoribbá vált Angliában 1850 után, nagyrészt
a tipikus fehér-fekete forma számos
nagyváros közelében. Kettlewell magyarázata a melanisztikus forma
elterjedésére az volt, hogy sokkal kevésbé feltűnő a madár ragadozóknak
a gyárakból kibocsátott korom fekete lerakódása miatt az erdőben.
A fekete-fehér lepke gyakori maradt a környezetszennyezéstől
mentes erdőben, mivel a környezetében a fehéres szárnya nagyszerűen
eltűnt a zuzmófedett fatörzsön. |
| Kettlewell
hipotézisét egy kísérletben tesztelte, amelyben a két lepkeformát
ugyanarra a fatörzsre helyezte /2. ábra/ és figyelte a rovarevő
madarak reakcióját egy lessátorból. A madarak a világos
formát a kormos fatörzsön sokkal hamarabb megtalálták, mint a
melanisztikus egyedeket, és a fordítottja volt igaz, amikor a
kísérletben a zuzmó borította fatörzs volt a háttér. |
| Kettlewell vizsgálatát
többször megismételték, hogy a kutatók pontosan mérni tudják a
két forma szelektív előnyét a különböző háttérben. Ezen mérések
alapján levetővé vált matematikailag meghatározni a két forma
gyakoriságának várható változását, mivel Angliában az újabb környezetvédelmi
törvények szerint csökkenő szennyeződés volt várható. Ezeket a
modelleket azután a valóságban tesztelték, és pontatlannak bizonyultak,
mivel a fekete melanisztikusabb formák sokkal tovább maradtak
gyakoriak, mint azt a modellből jósolni lehetett. |
| Ahogy
kiderült, a probléma egy része azokban a mérésekben volt, melyekben
helytelenül feltételezték, hogy a lepke rendszerint a fatörzsön
ücsörög. Valójában a lepkék sokkal gyakrabban találhatók árnyékos
foltokban, közvetlenül a fatörzsről ágelágazások alatt. R.J. Howlett
és M.E.N. Majerus fagyott lepkéket ragasztott a fatörzsre és az
ágelágazások alá. Ez az utóbbiakban való kísérlet megerősítette
Kettlewell feltételezését /3. ábra/, de ez a vizsgálat azt is
kimutatta, hogy a melenisztikus lepkék különösen
valószínűen elkerülik a madarak figyelmét, ha a lepkék az ágelágazások
alatti árnyékos helyen vannak /392/. |
| A világos lepkék nyilvánvalóan aktívan
választják meg a pihenési helyüket, amely színmintázatuknak leghatásosabban
megfelel. Számos más állatban
szintén kifejlődött egy preferencia a "helyes" háttér iránt /696/.
Pl. két közeli rokon ausztráliai gyík egyike világos rózsaszínsárga,
míg a másik sötét vörösbarna. A két gyík ugyanazon a területen
él, de következetesen olyan sziklákon pihen, amely megfelel
a testszínüknek. Amikor kísérletesen lehetőségük volt világos
parti sziklákon és sötét vöröses mészkőhelyek között választani,
a sárgás színű faj a világos sziklákon pihent legtöbbet, míg a
vöröses gyík nagyrészt a vöröses színt preferálta. Mivel a kis
gyíkokat fogyasztó ragadozó madarak gyakoriak a gyíkok élőhelyén,
így valószínű, hogy a gyíkok élőhely választása adaptív /281/. |
| A
vizuálisan vadászó ragadozóktól végül is úgy lehet a legjobban
elrejtőzni, ha a föld alá rejtőzik a zsákmány. Ezt alkalmazza
az egyiptomi futómadár, ami az afrikai folyók homokos partján
fészkel. A felnőttek mindig betakarják tojásaikat homokkal. Amint
egy ragadozó megközelíti a frissen kikelt fiókákat, a szülők gyorsan
beborítják homokkal a lehasalt fiókákat, csupán kissé betakarva
őket, hogy lélegezni tudjanak, de őket felfedezni ne lehessen
/391/. |
|
Egy
evolúciós megközelítés 