Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Az optimális táplálékkereső viselkedés
A táplálékkeresés tápanyag korlátai
 
Egy további ok miatt az az egyszerű predikció, hogy az állatoknak az energia bevételét kell egységnyi idő alatt maximalizálni, a következő. Az egyedeknek szinte mindig többre, mint csupán energiára van szükségük a táplálékból, ha sikeresen akarnak szaporodni. Az északnyugati varjak nem csupán kürtcsigákat esznek egész nap. Valójában, miután egy vagy két csigát elfogyasztanak, a varjak rendszerint elmennek a tengerpartról és különböző táplálék után vadásznak máshol. Talán a többféle táplálék választás előnye befolyásolja szelekciójukat. Ezt egy másik madáron, az európai gyurgyalagon mutatták ki. 
Annak ellenére, hogy a gyurgyalagok igen ügyesen fogják el a méheket, fiókáiknak mégis vegyes táplálékot hordanak. John Krebs és Mark Avery annak érdekében, hogy tesztelhessék, a sokféle táplálék hasznos-e a fiókáknak, fogságban neveltek fel fiókákat, a háromféle táplálék egyikén csupán méh, csupán szitakötő, vagy szitakötő és méh vegyes táplálékon. A kutatók azt találták, hogy a kevert táplálékot kapott madarak következetesen nagyobb súlyt nyertek az egységnyi elfogyasztott táplálékból, mint az egyféle táplálékot fogyasztó fiókák /447/. 
Egy nagyon különböző állat a nagytestű jávorszarvas, szintén nyer a vegyes növényi táplálék elfogyasztásából. Ez meglepő lehet, mert azt várhatnánk, hogy a jávorszarvas csupán azokat a növényeket választja, amely lehetővé teszi, hogy nettó energia-bevételét maximalizálja, mivel olyan sok táplálékra van szüksége. A Royal sziget Felső taván ezek az emlősök nem csupán magas kalóriatartalmú lomblevelekkel és növényekkel táplálkoznak, hanem ahogy Gary Belovsky felfedezte, a jávorszarvasok nagy mennyiségű vízinövényt is esznek, pedig ez viszonylag szegény egységnyi súlyra eső energiában. A vízi növények azonban sokkal több nátriumot tartalmaznak, mint a szárazföldiek. Belovsky feltételezte, hogy a nátrium egy kritikus elem, korlátozott mennyiségben érhető el a jávorszarvas számára, s a jávorszarvasnak bizonyos nátrium minimumot kell fogyasztania, amely befolyásolja a táplálékválasztását. A kutató ezután egy matematikai modellt állított fel ezen a feltételezésen alapulva és a modellből prediktálta, hogy mit kell a jávorszarvasnak enni, ha energia maximalizálásra törekszik (tudattalanul) és táplálékválasztását korlátozza egy bizonyos minimum nátrium mennyiség feltétele. A prediktált táplálékösszetétel közel esik a megfigyelt értékhez /55/.
A táplálékösszetételi korlátok másik példája a táplálékkereső viselkedésben a bizonyos potenciális táplálékok védekező tulajdonságai, mivel nem minden tápláléknak egyformán könnyű az elfogyasztása. Így a növényevő állatok olyan különböző fajai, mint a hosszúfülű mókus /255/ és levélsodró hangyák /387/ toxikus terpenoidokban alacsony koncentrációjú táplálékot választanak, amely mérget sok növény tartalmaz a leveleiben, vagy szárszögletében a fogyasztók elűzésére.
Az ilyen típusú szelektívitást néhány növényevő bőgőmajom is mutatja, amelyet Kenneth Glander is vizsgált, Costa-ricai folyóparti erdőkben /25. ábra, 289/. Glander felfedezte, hogy a bőgőmajmok mindent visszafelé csinálnak, ha a cél egyszerűen annyi sok növényi anyag elfogyasztása, amilyen rövid idő alatt lehetséges. Először is, minél gyakoribb egy fafaj, annál kevésbé valószínűen táplálkoznak a majmok a leveleiből. Ehelyett jelentős időt töltenek ritkább fajok kutatásával. Másrészt, a bőgőmajmok még a kevésbé gyakori fafajokon is szelektálnak, csupán néhány egyeden táplálkoznak a rendelkezésre állók közül. Pl. a majmok csupán 12 fán táplálkoztak a 149 közül, amely elfogadható táplálék fafajhoz tartozott. A majmok a ritkább, kisebb és új leveleket preferálják, a gyakoribb, nagyobb és idősebb levelekhez képest. Negyedszer, a majmok gyakran csupán a levél nyelet eszik meg és leejtik a nagyobb levéllemezt. 
Glander hipotézise az volt, hogy a látszólag pazarló táplálékválasztás valójában adaptív válasz számos faj kémiai védekezésével szemben. A trópusi erdő egyáltalán nem az édenkert, és a benne burjánzó növényzet valójában mérgező, vagy nagyon alacsony tápértékű számos fogyasztó számára.
Glander valóban kimutatta, hogy a majmok által elkerült fafajok leveleiben magas az alkaloid vagy tannin koncentráció. Az alkaloidák mérgezőek a bőgő majmokra, míg a tanninok megkötik a növényi proteineket és költségessé és nehézkessé teszik a hasznos fehérjék kivonását. Másodsorban ugyanazon fajú fák egyedeinek toxicitás és tannin koncentrációja erősen változó. A táplálkozásra használt fák, ahogy prediktálta, viszonylag alacsony toxin és tannin szinttel rendelkeztek. Harmadrészt a friss levelekben több víz és kevesebb értéktelen növényi rost van, mint az idősebb levelekben. Amikor a majmok elfogyasztják az idősebb leveleket, elsősorban azon leveleket választják, amelyeknek a fehérjetartalma (12,4) nagyobb, mint a táplálkozásra nem használt felnőtt leveleké, (amelyek csupán 9,4 % proteint tartalmaztak átlagosan). Negyedsorban a pazarló táplálkozási szokás azért fordult elő, mert a levélnyél alacsony toxinkoncentrációju, míg a leejtett levéllemezek sokkal mérgezőbbek.
Ezen és hasonló vizsgálatokból leszűrhető az a következtetés, hogy a táplálékkeresési döntéseket gyakran más tényezők is befolyásolják, mint a táplálkozási idő alatt felvehető táplálékmennyiség. Bár egyes állatok a kürtcsigát evő varjakhoz hasonlóan energia maximalizálók lehetnek rövid távon, mások ezt nem végzik, mivel a környezetük tulajdonságai mások. Az optimalizációs predikciók tesztje hasznos volt annak kimutatásában, hogy az energia maximalizáció nem az állati táplálékkereső viselkedés végső célja. Módosult optimalizációs modellek szinte bizonyosan egyre pontosabban prediktivvé válnak a jövőben és így hozzájárulnak a táplálékkeresési hatékonyságot befolyásoló számos tényező jobb megértéséhez.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org