|
|
|
Az optimális táplálékkereső
viselkedés
|
|
Optimalizációs modellek: a táplálékkeresés
hatékonyságának korlátai
|
| |
| A kutatók gyakran kritizálják az optimalizációs
elméletet azon az alapon, hogy az állatok nem mindig viselkednek
olyan hatékonyan, mint ahogy lehetséges volna. Ez a kritika arra
a kifogásra emlékeztet, hogy nem minden viselkedés tökéletesen
adaptív és ehhez
a kifogáshoz hasonlóan félreérti az optimalizációs elméletet.
Az optimalizációs modelleket nem azért dolgozzák ki, hogy megállapításokat
tegyenek a tökéletes evolúcióról, hanem azért, hogy lehetővé tegyék
annak tesztelését, hogy helyesen állapítottuk-e
meg az állat viselkedését befolyásoló tényezőket. Ahogy korábban
láttuk, a nektárevő madár viselkedésében, feltételeznénk, hogy
maximalizálja az összes napi energiabevételt, ez különbözne attól
a predikciótól, amelyben feltételeznénk, hogy a következő
napig életben maradásához szükséges táplálékokat szerzi meg csupán.
Ez pedig hasznos, mert lehetővé teszi, hogy lássuk, melyik modell
van közelebb a valósághoz, milyen feltételezések igazak, és milyenek
nem. |
| A mormoták táplálékkereséséi viselkedését
a ragadozó veszély ugyanúgy befolyásolhatja, mint a táplálékkeresési
hatékonyság. Ezen állatok füves, sziklás lejtők üregeiben élnek,
ahol viszonylag biztonságban vannak az ellenségeiktől, amelyek
a prérifarkasok és szirti sasok. De a mormotáknak el kell
hagyni az üregeket, amikor elmennek a füves lejtőkre táplálékot
begyűjteni. Warren Holmes tesztelte a predikciót, hogy az állatok
mérlegelik a táplálkozási hatékonyságot (szigorúan energiai vagy
tápanyagértékekkel definiálva, a ragadozó veszéllyel szemben).
A mormoták világában, mint ahogy számos más fajban is a fiatalok
frissebbek és kevésbé tapasztaltak, mint az idősebbek, így a fiatalokat
a ragadozók is előnyben részesítik. Ha egy fiatal mormota célja
csupán, hogy teletömje magát olyan sok táplálékkal,
amennyi csak lehetséges, a lehető összes idejét táplálékkereséssel
kell töltenie, és így távolabb kell mennie a lelegelt területekről,
azon helyekre ahol a rét gazdag táplálkozó helyeket ad. Valójában
a fiatalok több időt töltenek a ragadozó figyelésével,
mint a felnőttek, habár ez kevesebb időt hagy a táplálkozásra.
Továbbá a fiatalok kisebb területekre mennek el az öregektől,
mint a felnőttek, így vállalják annak költségét, hogy távol maradnak
néhány gazdag táplálékfolttól /376/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 