|
|
|
Az optimális táplálékkereső
viselkedés
|
|
Energia maximálás vagy költség
minimalizálás?
|
| |
| Az eddigiekben tárgyalt optimalizációs
modellek azon a feltételeken alapultak,
hogy az állatok maximalizálják a nettó energia bevételt. Bár ez
egy észszerű feltételezés egy csaláncsúcs számára, amelynek fészke
tele van éhes fiókával, talán nem mindig reális feltételezés.
Az afrikai nektármadarak, amelyek táplálkozási territóriumait
az előző fejezetben vizsgáltuk, jó kiindulópontot jelentenek.
Azt javasoltuk, hogy mivel a madarak egyszerűen próbálnak életben
maradni a tél folyamán, talán azt próbálják, hogy amilyen gyorsan
csak lehet, megszerzik a táplálékot (minimalizált táplálékkereséssel
töltött idő, így csökkentve a ragadozóknak áldozatul esés esélyét),
ahelyett, hogy maximalizálni próbálnák a napi nettó energianyereséget
(nettó nyereség = össz energiabevétel - összes napi energiakiadás). |
| Graham
Pyke két különböző optimalizációs modellt dolgozott ki. Az egyik
a költség minimalizációs feltételen alapult, míg a másik feltételezte,
hogy a madarak energia maximalizálók a nap folyamán. A kutató
ezután a modelljeit tesztelte a Frank Gill és Larry Wolf által
összegyűjtött adatokkal.
Az aktuális energia költség és nyereség függött a territórium
nagyságától s minőségétől, továbbá a területre behatolt egyedek
számától. De az energia nyereség és az energia közti átlagos különbség
a nektárevő madarakban minden nap közel van nullához (-190
kalória). Ez az eredmény nem felel meg az energia maximalizációs
hipotézis prediktumainak /1. táblázat, 651/. Mivel a nektárevő
madaraknak fészkelési időn kívül nem kell a fiókáik táplálékáról
gondoskodnia, vagy energia raktárakat felépíteni a reprodukcióra.
A madarak tudat nélküli célja csupán a napi energia szükséglet
fedezése, olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Ez után a nap hátralévő
részeiben biztonságban ücsörögnek. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 