|
|
|
Az optimális
táplálékkereső
viselkedés (2/2)
|
|
|
| Zach
vizsgálatát közvetlenül követően két másik kutató Howard
Richardson és Nicholas Verbeek szintén az északnyugati varjú táplálékkeresési
viselekedését vizsgálták, azt nézve, hogyan válogatnak a madarak
a kagylók között /666/. Egy varjú nem tudja megállapítani, milyen
nagy egy kagyló, míg ki nem ásta a homokból. Gyakran miután kiásta,
otthagyja a tengerparton és egy másik után kezd vadászni. Néha
azonban felrepül és leejti a kagylót és elfogyasztja a testét
tengerparti részen. A kis kagylókat rendszerint a tengerparton
hagyja, míg a nagyokat következetesen elfogyasztja /21. ábra/. |
| A
kanadai kutatók megállapították, hogy a kürttcsigával szemben
a kis, közepes és nagy kagylók egyforma gyakorisággal törnek szét,
amikor a sziklákra ejtették azokat. Így nem volt időbüntetés a
kis kagylók felnyitási próbálkozásai. Ezután megállapították,
hogy minél nagyobb a kagyló, annál több időbe telik összegyűjteni
a kagyló testét, amikor a kagylóhéj széttörik. Annak ellenére,
hogy a nagy kagylókkal való táplálkozás időveszteséggel jár, a
varjak ritkán hagyták
a nagyokat kinyitási kísérlet nélkül. Hogy kitalálják mennyi energia
érhető el a különböző méretű kagylók szövetében, Richardson és
Verbeek kimutatta, hogy minél nagyobb a kagyló, annál jobb a nyereség
is, a táplálékelőkészítés egységnyi idejére vonatkozó
energianyereséggel mérve. Így a nagyobb kagyló preferenicája növeli
a táplálékkereső madár energianyereségét. De a varjak nem csupán
a legnagyobb kagylókat eszik meg, azok közül, melyeket a tengerparti
homokból kiásnak. Ehelyett az elfogyasztott kagylóknak
kb. fele 25 mm hossszú, amely elfogyasztási gyakorisága 100 %-kal
növekszik a 32-33 mm hosszú kagylóknál. |
| Azért
hogy kiszámoljuk bizonyos táplálékösszetétel maximum energianyereségét,
bele kell foglalnunk a számításba az adott méretű zsákmány keresési
költéségét is. Az a varjú, amely a kisebb kagylót megtalálta,
bizonyos időt és energiát kell áldozzon, hogy helyébe nagyobbat
találjon. Ahogy kiderült, a számítás mutatta, hogy a varjú optimális
stratégiája az egységnyi táplálékkeresési időre vonatkoztatott
nettó energianyereség maximalizálásában az, hogy 28,5 mm-es vagy
ennél nagyobb kagylót fogyaszt, és otthagyja az ennél kisebb kagylókat.
Ahogy a 21. ábra mutatja ez az amit a madarak tulajdonképpen cselekednek
/666/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 