Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 

 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)

Az optimális táplálékkereső viselkedés (2/2)
Zach vizsgálatát közvetlenül követően két másik kutató Howard Richardson és Nicholas Verbeek szintén az északnyugati varjú táplálékkeresési viselekedését vizsgálták, azt nézve, hogyan válogatnak a madarak a kagylók között /666/. Egy varjú nem tudja megállapítani, milyen nagy egy kagyló, míg ki nem ásta a homokból. Gyakran miután kiásta, otthagyja a tengerparton és egy másik után kezd vadászni. Néha azonban felrepül és leejti a kagylót és elfogyasztja a testét tengerparti részen. A kis kagylókat rendszerint a tengerparton hagyja, míg a nagyokat következetesen elfogyasztja /21. ábra/. 
A kanadai kutatók megállapították, hogy a kürttcsigával szemben a kis, közepes és nagy kagylók egyforma gyakorisággal törnek szét, amikor a sziklákra ejtették azokat. Így nem volt időbüntetés a kis kagylók felnyitási próbálkozásai. Ezután megállapították, hogy minél nagyobb a kagyló, annál több időbe telik összegyűjteni a kagyló testét, amikor a kagylóhéj széttörik. Annak ellenére, hogy a nagy kagylókkal való táplálkozás időveszteséggel jár, a varjak ritkán hagyták a nagyokat kinyitási kísérlet nélkül. Hogy kitalálják mennyi energia érhető el a különböző méretű kagylók szövetében, Richardson és Verbeek kimutatta, hogy minél nagyobb a kagyló, annál jobb a nyereség is, a táplálékelőkészítés egységnyi idejére vonatkozó energianyereséggel mérve. Így a nagyobb kagyló preferenicája növeli a táplálékkereső madár energianyereségét. De a varjak nem csupán a legnagyobb kagylókat eszik meg, azok közül, melyeket a tengerparti homokból kiásnak. Ehelyett az elfogyasztott kagylóknak kb. fele 25 mm hossszú, amely elfogyasztási gyakorisága 100 %-kal növekszik a 32-33 mm hosszú kagylóknál.
Azért hogy kiszámoljuk bizonyos táplálékösszetétel maximum energianyereségét, bele kell foglalnunk a számításba az adott méretű zsákmány keresési költéségét is. Az a varjú, amely a kisebb kagylót megtalálta, bizonyos időt és energiát kell áldozzon, hogy helyébe nagyobbat találjon. Ahogy kiderült, a számítás mutatta, hogy a varjú optimális stratégiája az egységnyi táplálékkeresési időre vonatkoztatott nettó energianyereség maximalizálásában az, hogy 28,5 mm-es vagy ennél nagyobb kagylót fogyaszt, és otthagyja az ennél kisebb kagylókat. Ahogy a 21. ábra mutatja ez az amit a madarak tulajdonképpen cselekednek /666/.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org