|
|
|
Kompetíció és
táplálék-összetétel
|
| |
| A
gasztronómiai tulajdonságokat és a leleményes technikákat, amivel
az állatok biztosítják táplálékukat, szinte a végtelenségig lehet
folytatni, de a lényeg, hogy meghökkentő sokféleség található
a táplálék-összetételben, amellyel a közös őstől leszármazó állatok
rendelkeznek, amelyek olyan táplálékot, vagy táplálékkombinációt
fogyasztanak, amelyet más állatok nem esznek meg. Ezt az állítást
tovább erősíti néhány fajcsoport vizsgálata, ahol mindegyik fajnak
megvan a saját specialitása. A klasszikus
példa a darwin pintyek sokfélesége /88, 461/. Ezek az első látásra
szürke kismadarak, amelyek csupán a Galapagos szigeteken fordulnak
elő, az apró rovaroktól kezdve a hatalmas vastag héjú magokig
bezárólag mindennel táplálkozhatnak /15. ábra/. Van közöttük
talajlakó és magevő madár, erős, robbantásra kész csőrrel, kaktuszevők,
amelyek csőre szurkálásra és szeletelésre alkalmazkodott, bimbó
és levélevők vágószerű csőrökkel, és rovarevők finom csipesz-szerű
csőrökkel. Amikor több faj hasonló táplálék kategóriát
fogyaszt, mint a magevő földipintyek esetében, a csőrük a teljes
forráskészlet (nagy, közép és kis csőr, amely képes a nagy közép
vagy kis magot elropogtatni) egyetlen komponensére specializálódik. |
| A hagyományosan elfogadott hipotézis
a táplálék különbségek eseteire az volt, hogy a fajok közti kompetíció
azon egyedek reproduktív sikerét segítette, amelyek történetesen
csökkentették az átfedést a táplálék preferenciákban. A többi
fajok által nem érintett táplálékforrások kihasználásával egy
egyed több energiához
képes hozzájutni és így több lehetősége van szaporodni, mint fajának
azon tagjai, melyek egy másik faj által használt táplálékhoz próbálnak
jutni. Mivel még a közelrokon fajok táplálék-összetétele is különböző,
sok faj képes a területen együtt élni, és legalábbis az
érvelés szerint, mindegyik faj a saját táplálékforrásait használja
/461, 571/. |
| Az
utóbbi években azonban számos ökológus megkérdőjelezte ezt a tradicionális
nézetet /188, 705, 839/. A fő kritika az alábbi kérdéssel fogalmazható
meg. Mi annak a valószínűsége, hogy csupán a véletlen miatt két
faj azonos, vagy nagyon hasonló táplálék-összetételen osztozzon?
Mivel a különböző fajoknak különböző leszármazásuk volt és genetikai
összetétele elkülönült az egymástól való reproduktív izoláció
óta, így a valószínűség nagyon kicsi. A táplálék összetétele így
véletlen következménye lehet a különböző evolúciós történetnek,
és kevés vagy semmi köze sincs a táplálék kívánalmak közti ökológiai
átfedés csökkenésével. |
| A galapagoszi földipintyek
esetében a kompetíciós hipotézis alternatíváját Robert Bowman
javasolta. Rámutatott, hogy az egyes galapagoszi szigeteken a
növényzet erőteljesen különbözik. Ha a fajok különböző szigeteken
keletkeztek, akkor a csőrük alakja a helyi flórához adaptálódott
és nem pedig a fajok közti kompetitív nyomás válaszául /88/. |
| Peter
Grant összefoglalta a kompetíció és a nem kompetíciós hipotézisek
tesztjeit a darwin földipintyek táplálék-összetételének és csőr
alakjának divergenciájára /305/. |
| Nézzük meg a kompetíciós felszabadulás
egy példáját! Tételezzük fel, hogy a kompetíció olyan fajhoz vezetett,
amely korlátozza a táplálék-választékát azért, hogy elkerülje
egy másik faj táplálék-preferenciájával való átfedést. Ez azzal
jár, hogy az adott faj amint mentesül a kompetíciós nyomástól
a feltételezett kompetitor hiányában, szélesebb táplálékspektrumra
vált, mint amikor a kompetitora jelen volt. A nagy kaktusz földi
pinty Geospiza conirostris a galapagoszi szigetek egy részén egy
másik nagy pinttyel, a Geospiza
magnirostris fordul elő, míg másikon egyedül. Azon a szigeten,
ahol ez a faj az egyetlen földi pinty, a G. conirostris csőrnagysága
megfelel a Geospiza csoport átlagának és táplálékspektruma nagyon
széles és sokféle magot tartalmaz. De azon a szigeten,
ahol a nagy földi
pinty szintén jelen van, a kaktusz földi pinty csőrnagysága eltolódott
a potenciális kompetitorától és táplálékösszetétele szűkebb és
különözik a másik pintytől. |
| A predikciós hipotézis egy hasonló tesztjét
teljesen más madarakon,
vöcskökön végezték. Négy vöcsökfajnál, melyek egyedül fordulnak
elő más vöcsök faj nélküli tavakban, a fajok csőre általános célokat
szolgál és a táplálék-összetétel halakat és rovarokat tartalmaz.
De amikor ugyanezen vöcsök faj egy másik vagy
több másik vöcsökfajjal él együtt a területen, akkor a csőreik
sokkal specializáltabbak, vagy vékonyak és a kis csőr a rovarzsákmány
specializációt jelenti, vagy pedig nagyobb, ami a hal elfogását
segítheti. Így az ezüstös vöcsök populációiban, ahol nincs
együttélő faj a csőr általános célú és közepes méretű. De a Lake
Junin tavon Argentinában, ahol együtt fordulnak elő a hosszúcsőrű
vöcsökkel, az ezüstös vöcskök csőre rövid és rovarokat fogyasztanak.
És Európában ahol a vörösnyakú vöcsök és a hosszúcsőrű
búbosvöcsök együtt
él, a vörösnyakú vöcsök csőre átlagosan sokkal rövidebb, mint
szibériai és kanadai területeken, ahol a búbos vöcsök hiányzik.
/16. ábra/. |
| Rauno Alatalo és munkatársai kísérleti
tesztet terveztek egy másik madárcsoport, az európai cinegék
kompetitív release-t kísérletesen tesztelték. Télen a kormos cinegék,
búbos cinegék és fenyves cinegék együtt fordulnak elő csapatokban
a királykákkal. Ahogy a többfajú madárcsoport átvonul az erdőben,
a kis királykák és fenyves cinegék a fenyők külső ágaira
és fenyőtűkre koncentrálnak, míg a nagyobb kormos cinegék és búbos
cinegék a vastagabb ágakon a fenyők törzsén táplálkoznak. Alatalo
és kollégái egyetlen csapatot választottak ki, amelyből az összes
királykát és fenyves cinegét eltávolították, míg egy
másik csapatot kontrollnak hagytak. A fenyves cinegék és királykák
hiányában a búbos cinegék sokkal többet táplálkoztak a fenyőtűkön
/17. ábra/, és a kormos cinegék a véknyabb ágak felé tolódtak
el. Ez az eredmény támogatja azt, hogy egy kompetícióban lévő
másik faj jelenléte tartotta vissza a nagyobb cinegéket bizonyos
táplálékforrások kihasználását környezetükből /5/. |
| |
|