Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
A zsákmányelfogási technikák sokfélesége
A sirályok szociális táplálkozása
 
Több madárfaj, többek között a dankasirály is szociálisan táplálkozik /10.ábra/, és több hipotézist alkottak annak magyarázatára, hogy miért táplálkoznak olyan gyakran a sirályok együtt. Talán a csapatok főként azokból a madarakból állnak, amelyek a sikeres egyedeket követik vissza egy táplálékban gazdag foltra. A követők gyakoriságának függvényében emelhetik az általuk követett madár fitneszét, ahogy táplálék-követési helyet elértek, vagy nincs hatásuk, vagy negatív hatásuk lehet. Vegyük pl. az utolsó esetet (a parazitizmus hipotézist), amelyben a követő kimeríti a vezető madár által talált táplálékforrást. A parazita követő kihasználja a sikeres táplálkozó ismeretét a táplálékforrás azonosításban, amelyet máskülönben a követő nem lett volna képes felfedezni /813/. 
Azonban a vezető és a követő madár nyerhet is, ha együtt repülnek a táplálékforráshoz, mivel a halakat talán könnyebb megfogni, amikor csapatosan üldözik őket, mintha csupán egy magányos ragadozóval állnának a madarak szemben (kooperatív táplálékkeresési hipotézis). Elképzelhető pl., hogy amikor egy sirálycsapat ismételten belevágna a halrajba, egyes megrémült zsákmányok, amint a sirály elől menekülnek, talán képtelenek észrevenni a másik ragadozót és könnyebben zsákmányul eshetnek. Így a táplálkozási arány nagyobb lehet az együttesen vadászó csapat összes tagjának, mint a magányos vadásznak.
A parazitizmus hipotézis egy predikciója, hogy a sikeresen táplálkozókat követik a telepről visszajövőben a távoli gazdag táplálkozó helyre. Ezt a hipotézist kísérletesen vizsgálták meg, amelyben egy döglött halakkal jól megrakott tutajt helyeztek ki a teleptől 1-2 kilométer távolságban. A kóborló sirályok hamar megtalálták a zsákmányt és jól laktak vele. Egy megfigyelő a tutajhoz közel rádión eljuttatta a sikeres sirályok azonosító számát a kollégájának, aki a telepen ült és figyelte, hogy mi történik, amint a sirály visszatért a telepre. A sirály leszállt a fészkénél, feltűnően kidudorodó beggyel és gyakran a csőrében halakkal, hogy etesse fiókáit. Bár a sikeresen táplálkozókat azonosítani lehetett, egyetlen szomszéd sem repült a sirály után, amint visszarepült a tutajra. Továbbá, amikor a következő sirály elrepült a telepről, egyáltalán nem volt semmilyen tendenciája, hogy a sikeres haltalálóhoz hasonló irányba repüljön /21/. Az adatok így nem támasztják alá a parazitizmus hipotézist. Ez a vizsgálat erősen csökkenti azt az elképzelést, hogy a dankasirályok azokat a madarakat használják ki, akik táplálékot találtak a telep táplálkozó körzetén belül. 
A svéd kutatók egy csoportja a parazitizmus hipotézist ismét tesztelték, az együttes táplálékkeresési hipotézissel együtt a sirályok csapatos viselkedésében /292/. Szerencsére a dankasirályokat fogságban is lehet nevelni, amely tény tette lehetővé az alábbi kísérletet. Fogságban tartott sirályokat egy nagy fedett aviáriumba engedték, amelyben medence volt sok hallal, így a sirályok vadászhattak az élő zsákmányokra. Ezután lehetővé tették, hogy a sirályok egyedül, hármas vagy hatos csapatokban táplálkozhassanak. Ha a követők élősködnek a tápláléktalálón, akkor azoknak a madaraknak, melyek magányosan vadásznak nagyobb sikerességet kell elérni, mint azoknak, amelyek hármas vagy hatos csapatokban úsznak a medencében (a zsákmányállatok száma ugyanaz volt a kísérletekben). A 11. ábra mutatja, hogy a predikció ellenére a csapatokban lévő sirályok több halat fogtak, mint a magányosak.
Szociális madarak táplálkozási sikerességüket a zsákmányok megtévesztésével növelik. Nagyobb csoport nagyobb sikerességet eredményezett a csapatokban lévő madaraknak, mivel az egyik sirály elől menekülő halat gyakran a közelben vadászó másik kapta el, míg a magányos sirálynak a tőle elúszó halakat kellett elfognia. A csoportos táplálkozás következménye volt, hogy sokkal több halat kaptak el a fejüknél vagy a testüknél fogva. Amilyen mértékben hisszük, hogy ezek az eredmények relevánsak a terepviszonyokhoz, úgy zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a sirályok azért fordulnak elő csapatokban, mert egyes egyedek megpróbálják kihasználni a másikat. A lehetőség, hogy a csapatos viselkedés az együttműködés egyik formája, amely növeli az összes csapattag táplálékelfogási sikerét, életképes maradt a dankasirály esetében.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org