|
|
|
A zsákmányelfogási technikák
sokfélesége
|
|
Együttes zsákmányelfogás
|
| |
| A
szárazföldi ragadozók együttes vadászata három családban egymástól
függetlenül fejlődött ki: macskafélékben (Felidae), kutyákban
(Canidae) és hiénákban (Hyaenidae). Mindegyik esetben a szociális
macskafélék, a kutyafélék és a hiénák zsákmányállata 6-12 szer
nehezebb, mint egy felnőtt vadász /453, 550, 700/. A macskafélék,
kutyafélék és hiénák magányos fajai sokkal kisebb áldozatokra
vadásznak. Michael Earle rámutatott, hogy a táplálékkereső egység
tömege (amely magányos vadászoknál az egyed súlya, de az együtt
vadászóknál a falka együttes súlya) erősen korrelál a predátorok
által rendszeresen elfogott állat súlyával /217/. Valójában
a csapatosan vadászok összekapcsolják egymás erejét, hogy olyan
súlyt érjenek el, amellyel képesek legyőzni áldozatukat, amire
magányosan csak sokkal nagyobb ragadozó lenne képes. |
| A kooperatív szociális vadászat és a
szokatlanul nagy zsákmány megölése
közti kapcsolat arra utal, hogy ezen nem rokon fajok csapatos
táplálékkeresésének elsődleges funkciója a masszív és veszélyes
növényevők elfogása. A zsiráf az oroszlán koponyáját egyetlen
rúgással képes betörni, és a jávorszarvas könnyedén teheti ugyanezt
a farkassal. De kooperációval az oroszlánok, vagy a vadkutyák
legyőzik a felnőtt zebrát vagy gnút a közös tömegük miatt, amellyel
zsákmányukat gyorsan legyőzik /8. Ábra/. |
| Annak a hipotézisnek, hogy a szocialitás
a nagy zsákmány elfogásának elősegítésére
kialakult evolúció (a ragadozó testméretéhez képest) az összehasonlító
tesztje a szociális viselkedés és zsákmány nagyság közti kapcsolaton
alapul. A hipotézist lehet és kell is tesztelni, más utakon is,
és ezt példamutató módon az oroszlánok esetében
végezték el. Ha a szociális vadászat növeli az egyed reproduktív
sikerét, akkor a csapat növekedésének bizonyos pontig együtt kell
járnia az egyedenkénti táplálékfelvétel növekedésével. Amikor
Thomas Caraco éa Larry Wolf adatát ebből a szempontból
analizálta, azt találták,
hogy az oroszlánok napi táplálékfelvétele nagyobb volt a párokban
vadászó oroszlánoknál, mint az egyedül vadászóknál, azonban három
vagy több oroszlánból álló csapat kisebb sikerességű volt, mint
a két oroszlánból álló /9. ábra, 131/.
Ez a megfigyelés veszélyes a csapatos táplálékkeresési haszon
hipotézise számára, mivel az oroszlánok gyakran társulnak kettőnél
nagyobb vadászó falkába. Craig Packer így egy alternatív többfaktorú
hipotézist javasolt az oroszlánok szociális életének evolúciójára
/612/. A magányos macskafélékkel ellentétben az oroszlánok nagyok,
nyitott területeken élnek és viszonylag nagyobb denzitásban fordulnak
elő. Az oroszlánok képesek megölni nagy zsákmányt egyedül és ezt
meg is teszik, de egy döglött zebrát vagy
gnút egyetlen egyed nem tud azonnal elfogyasztani. A nyitott síkságon
heverő döglött zebrát számos más oroszlán észlelheti szomszédságban,
így egy magányos oroszlán vadász valószínűleg elveszti táplálékának
egy részét a többi, táplálékot lopó oroszlántól.
Ha azonban egy oroszlán megtűri a lányait és nőstény rokonait,
a nőstény ezt a veszteséget nyereséggé fordítja, mivel azon egyedek
amelyek hasznosulnak a prédából, az utódai, vagy közös génekkel
rendelkeznek. Lásd a 15. Fejezetet, a rokonoknak való segítségadás
evolúciójáról. |
| Packer
hipotézisét úgy lehet megvizsgálni, hogy megvizsgáljuk az azonos
fajú állatoknak tulajdonítható zsákmányveszteséget, majd a többi
dögevőt is a magányos oroszlánféléknél, különösen a tigrist, a
kugárt és a leopárdot amely mindegyike képes nagy zsákmányt megölni.
Mivel ezen fajok sűrű növényzetben élnek és vadásznak, nem nagyon
valószínű, hogy mások megtalálják a zsákmányokat. A felfedezés
szintén kisebb valószínűségű, mivel ezen ragadozók sűrűsége soha
nem ér el olyan magas
szintet mint az afrikai rövidfüvű szavannán élő oroszlánoké, ahol
óriási hordákban futnak a gnúk. Ezen következtetéshez még további
bizonyítékok hiányoznak, de Packer analízise mutatja ismét, hogy
alternatív hipotéziseket kell figyelembe vennünk, amikor egy
bizonyos tulajdonság adaptív értékének tulajdonságát teszteljük. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 