|
|
|
A zsákmányelfogási technikák
sokfélesége
|
|
Zsákmányelfogás
|
| |
| A
táplálék felfedezése csupán az első lépés. Bár a zsákmány megevése
a cél, ezt könnyebb kimondani, mint végrehajtani, mivel egyesek
ellenállnak az elfogásnak. Ez azt eredményezi, hogy számos állatfaj
kifejlesztett segédeszközöket, amelyekkel az áldozataikat elkaphatják.
A hálószövő pókok hálója az egyik legismertebb példa. Más, kevésbé
ismert pókok selyemszálakat használnak, hogy különböző módon begabalyítsák
és legyűrjék áldozataikat. Pl. az USA nyugati részén élő törpepókok
a Pogomyrmex hangyákra specializálódtak, amelyek erősen szociális
állatok, a szúrásuk veszélyes lehet. A pók rárohan egy szaladó
hangyára, aztán egy selyemszálat rögzít a testéhez, majd
a másik végét a földre
teszi, kiszögezve a hangyát a helyre. Ezután a pók megharapja
a hangya lábát és néhány percre visszahúzódik, amíg a megkötözött
hangya addig küzd, míg a méreg legyűri. A pók gyorsan visszavonul
zsákmányával, majd azt egy biztonságos helyre viszi /642/. |
| A
híres apró ízeltlábú Peripatus, amelyekről az a vélemény, hogy
számos primitív tulajdonságot őrzött meg eltűnt őseitől, hasonló
taktikát használ, amikor egy tücsökkel vagy pókkal találkozik.
A hernyószerű Peripatus megváltozott veséje ragadós fehérjét választ
ki, ezt a fehérjét a szája körüli módosult láb-párjából fecskendezi
ki, megkötözve áldozatát, mielőtt beinjektálná azt halálos nyálával
/279/. |
| Mint ahogy konvergens használata van
néhány lefogó eszköznek, ugyanúgy a gyanútlan áldozatok
fogási távolságba csalogatása áltáplálékokkal számos lesből vadászó
ragadozónál kifejlődött, az apró pókoktól kezdve az óriás alligátor
teknősig. /223, 307, 647, 837/. Pl. egy horgászhal bizarr nyúlványa
fejének első részén egy vékony szálból áll, amelyen apró
szövetdarabka lóg, amely nyugtalanítóan hasonlít egy apró halacskára
/4. ábra/. Ezen csalétket a horgászhal csábítóan mozgatja, és
minden kis ragadozóhalat elnyel, amely közelebb jön, hogy a csalétket
megvizsgálja /636/. |
| Más ragadozók álszexuális
csalétket használnak az áltáplálékok helyett, hogy biztosítsák
táplálékukat. Korábban már említettem a femmes fatales szentjános
bogarakat /8. fejezet/. A bolázópókok szexuális mimikrije ugyancsak
körmönfont. A pók illatanyaga egyes nőstény lepkék
szexferromonját utánozza. Ezen lepkék hímjei széllel szemben keresik
a párokat, de szexuális partner helyett néha bolázópókot találnak,
amely ragadós golyóval egy selyemszál végén várja őket /5. Ábra/.
Ha a pók meglengeti a szálat és eltalálja a lepkét, a ragadozó
belakmároz az elfogott rovarból. William Eberhard entomológus,
aki történetesen elszánt sportrajongó, a bola dobáló pókot Mastophora
dizzydeani-nak nevezte el /218/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 